Hosszú 
                  évek óta foglalkozom a titkosítás 
                  (kriptográfia), és titokfejtés (kriptológia) 
                  történetével, elméletével és 
                  alkalmazásaival. Kutatásaim során sok esetben 
                  találkoztam olyan szerzõkkel és szépirodalmi 
                  alkotásaikkal, akik komoly, vagy játékosabb 
                  formában, de mesteri módon alkalmazták 
                  koruk titkosítási ismereteit. Ennek ellenére, 
                  szinte kivétel nélkül, minden esetben elmondható, 
                  hogy a kriptográfiatörténet nem tartja számon 
                  õket. Pedig hatásuk a titkosítás 
                  és titokfejtés népszerûsítésében 
                  jóval nagyobb, mint a hivatásosoké. Ez 
                  talán éppen annak köszönhetõ, 
                  hogy a legkomolyabb kriptográfiai módszereket 
                  is könnyen emészthetõ, irodalmian izgalmas 
                  stílusban, szinte észrevétlen szórakozásként 
                  szivárogtatják be az olvasók agysejtjeibe. 
                  Pedig a titkosítás különbözõ 
                  ágazatait a közvélekedés nagyon komoly 
                  diszciplínáknak tartja, és a kívülállók 
                  többsége meg van gyõzõdve arról, 
                  hogy eme rendkívül bonyolult, különleges 
                  eszközöket igénylõ tevékenységek 
                  kifejezetten a titkosszolgálatok és a titkos ügynökök 
                  kiváltságai. De hiszen sokszor éppen a 
                  mindenki által ismerhetõ természetbõl, 
                  vagy a leghétköznapibb gyakorlatból lesik 
                  el e misztikus tudományok a módszereiket. Talán 
                  ez az oka, hogy jelentõs írók, költõk 
                  oly ösztönös természetességgel 
                  alkalmazták, hogy még a gyermekmesékben 
                  sem tûnik komolyan tudományosnak Lewis Carrol tükör 
                  írása, vagy éppen a Malacka házánál 
                  lengedezõ táblán található 
                  felirat, hogy TILOSAZ Á
, amely egyébként 
                  Malacka szerint "az õ nagyapjának a neve, 
                  és évek óta egyben az õ családi 
                  nevük". 
                Az 
                  angol nyelvû könyvpiacon több nagy sikerû 
                  könyv és tanulmány foglalkozik az irodalomban 
                  fellelhetõ rejtjelek témájával. 
                  Jelen kötet így hiánypótló 
                  mûként, elõször a magyar könyvkiadás 
                  történetében, válogatást szeretne 
                  átnyújtani a világirodalomban észrevétlenül 
                  megbúvó és általában meg 
                  sem nevezett, vagy éppen titkosírásként 
                  emlegetett, mégis mint látni fogjuk, a kriptográfiában 
                  is használatos módszerekbõl, illetve a 
                  mûvek és szerzõik titkosítással 
                  kapcsolatban feltárt és máig feltáratlan 
                  rejTényeibõl. 
                A 
                  rejTények kifejezés a jelen szerzõ által 
                  alkotott mozaikszó, amely a rejtélyek és 
                  tények sokszor egyszerre jelenlévõ 
                  összeolvadásából származik. 
                  Így járhatja be az olvasó a mesék 
                  világától, az ifjúsági regényeken 
                  át, a felnõtteknek szóló novellák 
                  és regényekig, könnyed, szórakoztató 
                  stílusban, a történelem során véresen 
                  komoly titkosítás világát. Úgy 
                  gondolom, hogy a sok évi kutatómunkával 
                  összegyûjtött, több ezer oldalnyi forrásanyag,
                  kriptográfus szemmel átszûrt változatát 
                  át kell nyújtanom az olvasóknak. 
                A 
                  kötet megírásában nagy könnyebbséget 
                  jelent, hogy az élvezhetõ tartalmat szinte garantálják 
                  azok az író és költõ óriások 
                  (lásd az alábbi Tartalomjegyzéket), 
                  akik e válogatás forrásanyagát képezik. 
                  Ugyanakkor éppen ez jelenti az egyik legnagyobb nehézséget, 
                  
                  mivel õk szabják meg a szöveg élvezhetõ 
                  közreadásának igen magas szintjét 
                  is.
                Feldolgozták 
                  már a szépirodalmi alkotásokat a történetírás, 
                  a nyelvészet, sõt a pszichológia nézõpontjából 
                  is. Készséggel elismerem, hogy jelen megközelítésem 
                  különös, furcsa, sõt szokatlan: szépirodalom 
                  és kriptográfia? 
                  De mit tegyek, ha Bagolynál is "A kopogtató 
                  alatt a következõ felírás volt olvasható: 
                  
                  KRM KPGTTN H ZT KRJ HGY KNYSSK. A csengõ alatt másik 
                  felírás ékeskedett: 
                  H NM KRJ HGY KNYSSK KRTK CSNGTN", amely magánhangzó 
                  nélküli szövegkódolás, a betûk 
                  bizonyos átcsoportosításával kombinálva, 
                  
                  éppen a középkori titkosítás 
                  egyik kulcs mozzanata volt. 
                Jelen 
                  szerzõ ehhez már csak annyit tehet hozzá, 
                  hogy 
                  J SZRKZST KVNK KNYV LVSSHZ!