Irodalmi átiratok
Örökérvényû irodalmi mûvek aktuális utánérzései Orbániában

Az átiratokat (irodalmi utánérzéseket) elkövette: T.Dénes Tamás

----NAGYÍTÁSHOZ kattints a KÉPEKRE!

Weöres Sándor (1913-1989): Száncsengõ

"Éj-mélybõl fölzengõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring."
. . .

(Utánérzés Orbániában)

Zsebmetszõ

NÉP pénzén növekvõ,
-stróman és zsebmetszõ.
Zsebmetszõ -lop mindig-
NÉP pénzén yachton ring!

Lehallgat egy nagy ló,
Pegazus szoftver jó.
A Várban táncoltok,
a vezír mindent lop!

Mindent nyel a NERdõ,
-stróman és zsebmetszõ.
Zsebmetszõ -lop mindig-
HATALOM meg nem ing!
(TDT)

Weöres Sándor (1913-1989): A Tündér (Bóbita)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Az Üzér (Tónika)

Tónika, tónika plakátol,
Körötte NER tagok (z)ülnek,
Még több, akik gyaláznak,
Ártanak, s elvegyülnek!

Tónika, tónika játszik,
Helikoptere fenn a magasba,
Pegazus lovára pattan,
S, mindenkit lehallgat ma!

Tónika, tónika szépít,
Fenn ül a Karmelitába,
Nemzethy kormánya szentség,
No, meg plasztik Cecil arája!

Tónika, tónika átkoz,
Nappalokon, no meg éjen!
Vezírtõl kap ezért pálmát,
S, vigyora csattan a NÉPEN!
(TDT)

Weöres Sándor (1913-1989): A birka-iskola
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Orbániában már nem csoda,
az állami birka-iskola!

Ha a diák nem szól,
csak báNATosan béget,
annak jár a vezírtõl dicséret.

Sõt, … a tanár,
aki agymossa a nemzethy báNATot,
éhbérért akár tanár maradhat ott!

Így hááááát, …
Orbániában már nem csoda,
hogy nem marad más,
csak birka-iskola!
(TDT)

Töpredék … (Oly porban élek …)

Oly porban élek itt e földön,
mikor egy ember úgy elaljasult,
hogy nem látja már … csak a HATALMAT!
(a történelembõl semmit sem tanult)
S míg mindenki ellen harcol téveteg,
népére GYÛLÖLET-pecséttel nyom bélyeget!

Oly porban élek itt e földön,
mikor NERdei állatnak lenni érdem,
sõt, aki stróman, az lesz a hõs!
És a NÉPET, ha nyögve, kinlódva tûri ezt,
Ocsmány Vezír undorral tapossa, …
akár a pestisest!

Oly porban élek itt e földön,
mikor a BÛN ellen tenni,
sõt szólni sem lehet!
Odafönn Vigadva ropják részegen,
míg a NÉPNEK a nyomort osztják idelenn!

Oly porban élek itt e földön,
mikor megszületni vétek,
s az ifjúságnak vonzóbb a messzeség!
Ez Ocsmány Világban átkozott a HOLNAP,
ha nem hagyod törni gerinced, …
görnyedt ALATTVALÓNAK!

Oly porban élek itt e földön,
mikor éjsötétben fogan a világos GONDOLAT!
És ha akad papír, amire a költõ még írhat,
e néhány sornyi REMÉNY
a jövõnek MEGMARAD!
(TDT)

Radnóti Miklós: Nem tudhatom ... (1944)
" Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el."

(Utánérzés Orbániában)
. . .

NER hatalom!

NER hatalom e tájék, melyet
egykor dicsõség, s tisztelet ölelt,
melyben még élt az a szándék, hogy
ne uralkodjon gyilkos GYÛLÖLET!

Kicsinyke föld ez, mégis NÉPÉNEK
végtelen … drága,
Tán nincs is e szegény országnak határa!

NER hatalom e tájék, ...
Hallod-e, míly szörnyû csend van?
A NÉP nem énekel!
Nincs Emberség már Rég, …
a fél ország görnyed,
s alattvalóként térdepel!

És ha elindul, már vissza se néz (tudom),
tán csak visszainteget, ha megáll féluton.

Gépen száll fel e tájról, ki elmenekül,
s odafenn érzi, hogy mennyire fáj,
amint az egyre apróbb sok pici házról,
-ami mind a felhõkkel vegyül-

Eszébe jut Vörösmarty Mihály,
Ady, meg József Attila, …
és a temérdek GONDOLAT,
ami hazájába húzza vissza!

Hisz odafentrõl, már csak térképet láthat,
szántóföldeket, házakat, pusztuló tanyákat,
De nem látszanak ott lenn a szorgos emberek,
s az iskolák, ahol tágra nyílt szemmel
figyelt rád sok-sok gyerek!

Egyre távolodva, szörnyû fájó emlék,
hogy már csak NER hatalom odalenn e táj,
Ocsmány Világban reményed a nemlét,

És aki még … egy jobb jövõre vár, …
Tudja, hogy odafönn ropják a táncot,
de rájön, hogy idelenn élete
alattvalóként nyomorult, sivár volt!

Mert bûnös mindenki,
akár megy, … akár marad,
Ha voksával ez Ocsmány Vezérbõl
bálványt farag!

És még mindég nem érti,
hogy e táj csak úgy szép, ha a NÉP,
nem egy géprõl nézi, …
magasból SEMMIKÉPP!
(TDT)

Babits Mihály: Jónás könyve (1938)
(részletek a harmadik részbõl)

"Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem."
…
"De böjt s jámborság néked mint a pélva,
Mert vétkesek közt cinkos aki néma"
…
"Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója!"

Móricz Zsigmond (1879-1942): A török és a tehenek
(Utánérzés Orbániában)
. . .

A MAgyar vezír fejezet …

Van egy MAgyar MEHEMED,
ki sose látott EMBERet.
Bizony ez a mehemed,
egy külön MAgyar fejezet,
mert nem is tudta mehemed,
hogy milyenek a zEMBEREK!

Háááát, úgy gondolta mehemed,
"Jobb, ha ki én nem megyek.
Inkább, Váramba' leszek,
és teraszomról lelesek."

Egyszer aztán mehemed,
addig-addig leshetett,
míg meglátott sok EMBERet!

Csudálkozott mehemed,
"Ilyenek a zEMBEREK?!
Én vezír vagyok, ... MEHEMED,
De kik e furcsa szerzetek???"

Nézegette mehemed,
hányfélék a zEMBEREK.
Meg is számolt mehemed,
vagy kétféle EMBERet:

Voltak bégetõ birkák,
és marhák, akik bírták,
hogy a vezír mehemednek,
köze sincs a zEMBEREKhez.

Így a vezír fenn rekedve,
szotyit köp a zEMBEREKre!
Oszt, akik mégse birkák,
a vezírt jól kiNYÍRJÁK!
(TDT)

Móricz Zsigmond (1879-1942): Iciri-piciri mese
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Egyszer volt, … bíz még ma is van, …

Volt egyszer egy nem is oly piciri Váracska,
abban élt éldegélt egy óriás pocakos viktorka.

Volt annak sok iciri-piciri kis ökre,
rákaptak a nem is oly piciri KÖZÖSRE.

Csizmát húz az óriás pocakos viktorka,
nehéz az út a nem is oly piciri EU-ba'.

Bejárja a NÉPÉTÕL lenyúlt kis NERdõt,
de nem elég még az agymosott sok felnõtt.

Bejárja hát, határon túl is a világot,
de az EU-ban nem talál egyetlen jó barátot.

Ám, rátalál pár diktátorra, türkménre és törökre,
Türk tanácsba befogadták, ökreivel örökre.

Így örülhet még viktorka sok ökrének,
de NINCS VÉGE az iciri-piciri mesémnek!

(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Gellért Oszkár, A puceráj)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Csupa háj!

Hogy nyalod meg a szájad szélét vezér,
míg hasadra nézve, így szólsz:
"Csupa háj."

Csupa háj, … csupa háj!
Nem elég, hogy "csupa"?
Még "háj" is!
Hááááj, … háááááj,
Megint csak "Csupa háj!"

Azt mondod "megint",
miközben zabálsz és tömöd pocakod.
De mért nyalod a szád?
És mért csattog a fogad,
miközben nyelvedrõl köpöd a szotyit
és arcodra fagy a GYÛLÖLET?

És mért vonaglik a vállad?
És mért nem húzod fel buggyos nadrágodat?
És zsebredugott kézzel,
mért rángatod az arcodat?

Mért kapkodsz fejedhez,
melyre kiül a zavart mosoly?
És mért zavar, ha mások mondják,
hogy "Csupa háj!"

Most a NÉP kérdez,
hát, gyerünk válaszolj!

Persze most páncélautóba szállsz,
és csak annyit pöksz oda,
hogy "Szép napot."
És pávatáncodhoz követelsz alázatot!

De ha a testõrök közül
egy kisgyerek kiált:
"Csupa háj, … ez a bácsi!"
És kontráz rá sok ezer tanár és diák!

Mit mondasz?
Csak zavartan nyaldos a száj?

Hááááát, mikor érted meg,
hatalomagyú, csupa háj vezír, …
Hogy a NÉP
NEM LESZ ÖRÖKKÉ LAKÁJ!
(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Ady Endre, Törpe-fejûek)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Gumigerincûek!

Uralkodni jöttem ide,
Uralkodni jöttem ide,
Gyertek-gyertek gumigerincûek!

Nehéz munka ez, … kemény,
Nehéz munka ez, … kemény,
Ti vagytok az új csõcselék.

De jött egy óriás törpe,
De jött egy óriás törpe,
S, tudja mit akartok tõle!

"Ti vagytok az új csõcselék,
Ti vagytok az új csõcselék,
Ti vagytok mind a száz-a-lék!"

Én vagyok a KIPcsak vezír,
Én vagyok a KIPcsak vezír,
És a gumigerincûek vezíre leszek!

"Te birka vagy, vagy tapír?
Te birka vagy, vagy tapír?
Hogy nem érted, …
ha mindent kétszer mondok,
és egyszer teszek!"
(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Ady Endre, Moslék-ország)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Trónszék Országh!

Fönt kérem … lehet sok tahó,
Föntrõl kérem … a trónról izen,
Ocsmány Vezíre e hazának,
Trónszék Országh-nak szárazon és vizen!
Odafönn a Vezír a trónról izen.

Trónszék Országh, hajh, cudar országh,
Hajh, lombkoronasétány,
Te nemzethy lomb nélküli rém!
Hajh, de sok átok-város,
Lesz akkumulátor gyáros,
Környezet szennyes kezdemény!

Odafönn trónol a király,
Hát, nem a magyar NÉPÉ e föld?!
Trónszék Országh-nak vezíre,
Puszta hatalmat örökölt?!
Nyöszörög lábunk alatt a föld!

De nem megyünk innen,
Bíz', itt maradunk Ocsmány Vezír!
Fekete napjai fekete Országh-nak,
Mit sok millió keserû ember ír!
(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kosztolányi Dezsõ, Mint aki halkan belelépett)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Mint aki halkan, … de vezír lett,

Oszt töretlen hatalma egyre nagyobb,
Míg alattvalók lettek és cselédek,
Kiken pávatáncol és lépked gyalog,

Mint aki halkan … de vezír lett.

Most pedig NÉPÉN nevet és fintorog,
Szájszélét nyalja egyre, miközben morog,
S erkélyérõl néz le fentrül,
míg Várában trónjára fent ül!

És talpnyalók hada áll körbe csendbe,
Ocsmány Vezírük szavára lesve!
S emelnek szobrot, festenek képet,

Róla, ki halkan … de vezír lett!
(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Babits Mihály, Futurum exactum)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Abszurdum ez faktum!

A vezír ez országot e nemzeth-bõl szoborta.
Ó, NERdõk torza, GAZ stróman toborzó,
Ó, pacal mintájú németh szilárd korsó!
Míg a NÉPNEK marad csupán a morzsa.
És lett Orbánia, … a GAZOKNAK korzó!!

De fentrõl a határon túlra fújják a mannát,
Az anyaországnak mégis szidják az anyját,
Mert itt a NÉP oly birka, s még ma méla,
A közpénzt elhordani hagyják,
S földünk se lesz, mert azt is eladják!
Csoda, hogy él még e NÉP, …
Legyen bár agymosott, és nem csak néha méla!
(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kemény Simon, Karperec)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Arc-lemez

A vezíremnek arca szép legyen,
A bõr rajta vastag, mint fenekén.
Ha barackot ad, ... ne tegye mérgesen,
És meztelen táncoljon a NÉPÉN, nemzethén!

Két lába közt tartsa zsebében kezét,
Szotyival szájában üzenjen hadat!
S, ha megnyalja szája szegletét,
Lölõnek ennyit mondjon csak: harap!

A koronát húzza be homlokig,
Oszt, amíg dalol HUXIT éneket,
Pávatáncoljanak, akik
Gondolnak róla szépeket!

Arcán nemzethy mosolya,
Aranyere legyen temérdek karát!
S, ha viktátor lesz csak az EU-ba',
Bátran tapossa el magát!
(TDT)

Juhász Gyula: Milyen volt ... (1912)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Fidesz folt …

Hideg múlt, s forró jövõ,
ami e NÉPNEK kijutott már!
De a jelen mindég övék,
ha dús a kalász,
vagy sárguló nyár
miatt a pipacs se nõ!

Fidesz folt árnyától
cserepes a föld, száraz a határ,
Görcsbe görnyednek az EMBEREK!
Nem terem GONDOLAT,
nincs … csak fáradt SZÓ ma már!
Fonnyad a NÉP, …
szeme homályos, teste remeg!

Fidesz folt árnya, ami e NÉPNEK kijár?!
De talán van még a tavaszra remény,
ha újra EGYÜTT dalolván,
A SZÓ kivirágzik, …
és az árnyat eltörli a FÉNY!
(TDT)

Juhász Gyula: Magyar népem ... (1903)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

MAgyar van értem!

Te arattál, én meg reméltem,
hogy mindenki imád, hisz …
a MAgyar van értem!

Az EU-nak itt van a határa,
Én mondom, ...
Ez az emberi jogoknak hazája!

Meleg idõ jár a brüsszeli magyarra,
csatornán menekül a szájer a zajra!
De másnak az nem a csatornája,
mert bíz' az …
nem az emberi jogoknak hazája!

Az EU felõl jön a SOROS felleg,
meglásd MAgyar, …
Nem lesz jó vége ennek!

Közeledik Ocsmány Vezír felé már Hága,
mert bíz' ...
EZ NEM az emberi jogoknak hazája!
(TDT)

Kosztolányi Dezsõ: Beírtak engem mindenféle Könyvbe (1921)
"Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad."

. . .

(Utánérzés Orbániában)

Leírtak minket a NERbe gyötörve!

Leírtak minket a NERbe gyötörve,
S, röhög rajtunk egy Ocsmány Vezír alak!
Horthysta szagú nemzethy hivatalokban
írtak össze, megbélyegezTEK és számon tartanak.

Oszt, pávatáncot jár odafönn a bagázs,
míg idelenn a NÉPNEK éppen LENNI szabad!
Az EU-ból nézik, míly Otromba Világ,
Hol maroknyi az úr, és egész NÉPE a rab!

Ahonnan, az ifjak messzire menni akarnak,
s, aki öreg, pihenne már az anyaföld alatt!

Mert, …
Leírtak minket a NERbe gyötörve,
S, röhög rajtunk egy Ocsmány Vezír alak!
(TDT)

Kosztolányi Dezsõ: Akarsz-e játszani? (1912)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

E rút világban, mondd, akarsz-e lenni?
Akarsz e NÉPNEK mindig-mindig ártani?!
Akarsz-e EGYÜTT sötétbe lenni?
Vagy inkább végleg világosra váltani?!

Akarsz-e bús magzatot szülni,
s átszenvedni egy-egy rút életet?
Vagy vágyódva-vidáman repülni,
amíg csak élsz, … amíg lehet!

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
tavaszi virág, s lombhullató õsz?
Lehet-e futni, szállni véled,
míg a tél fagya már elidõz?!

Akarsz-e békés, tiszta szívvel élni,
GONDOLKODNI csendben, …
semmitõl se félni?
S, bízni, hogy majd egyszer,
nem lesz sok-sok beteg ember, …

Kiknek a télbõl csak a fagy maradt,
és nincs már erõ, se szépség, …
se remény, se akarat!

Vagy, akarsz-e inkább örökké élni,
s örülni, hogy minden valóra vált?
Kérdezni, és választ REMÉLNI,
s csak eljátszani … a HALÁLT?!
(TDT)

Kosztolányi Dezsõ: Mostan színes tintákról álmodom (1910)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Most e vezíres világot vádolom!

Gyûlölve gyaláz, és sokkol le ezreket,
Trónjáról, odafönn az úri Várnak,
az úri Várnak teraszán állva lenevet.

Mocskos strómanokkal vegyûlni bír még,
s NÉPÉRE keni a becses magyar sarat,
Míg alattvalókká tesz milliónyi birkát,
kiken uralkodni bír a vezír akarat!

De kell neki még sok száz és ezer,
oszt megannyi millió,
Agymosott néma-szürke,
keresztét cipelõ nemzethy tahó, …

És kellenek a görnyedett serények,
kiknek haja õsz már és halovány,
Akár a nyári napon kifakult ruha,
a kötélre akasztva, …
míg arcuk beesett-sovány.

És soha nem unja meg, …
egyre gyûlölni bír még,
odafönn az úri Várba' szüntelen.
Mert hatalomagya úgy hiszi,
hogy uralkodhat õ még, …
mintha élete lenne bûntelen!
(TDT)

Kosztolányi Dezsõ: Üllõi-úti fák (1906)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Üllõi úti sáv …

Ma még nektek ifjak emlék lehet,
az Üllõi úti sáv, …
Amikor zöld karók helyett, autók mentek,
S helyette nem volt egy üres bicikli sáv, …
És az így támadt végtelen dugóban,
nem vívtak jármûvek tusát!

A fõvárosnak -úgymond- réme lett,
az Üllõi úti sáv, …
Hol járdán, vagy úton egyaránt,
szívhatod a dugóba szorult
füstgáz "nemes" illatát!

Haldoklik a forgalom, …
Vajon hol a határ?!
Már nem csak az Üllõi úton
van üres bicikli sáv, …
A közlekedés a Körúton,
s, a Lánchídon is sivár!

A szél búsan dúdol ma már,
fonnyadva fuldokol ember és a fák!
Vajon megéri-e az ifjúság,
Hogy újra lesz, …
Üllõi úti sáv?!
(TDT)

Kukorica Jancsi belépõje a János vitéz daljátékban
(Kacsóh Pongrác eredeti dalszövege, Sárdy János elõadásában)

"Én a pásztorok királya legeltetem nyájam
Nem törõdöm az idõvel a szívemben nyár van.
Szerelemnek forró tüze égeti a lelkem
Amióta azt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-be járok a faluba édes Iluskámhoz
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!

Kukorica közt találtak, ott szedtek fel engem.
A nevem is - hej - parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úri, cifrább nem kell!
Ragaszkodom a nevemhez igaz szeretettel!
Becsületes jó magyar név, nem hímez, nem hámoz,
Az én nevem az én nevem Kukorica, Kukorica János!"

A Magyar NÉP kiskönyvtára
(Klasszikusok nyomán)

(Utánérzés Orbániában)
. . .

Jókai Mór: A jövõ század regénye
Magyar NÉP: Az ocsmány vezérnek VÉGE!

Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott
Magyar NÉP: Akit az orbán bûze megcsapott

Lev Tolsztoj: Háború és béke
Magyar NÉP: Az ocsmány vezér réme!

Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés
Magyar NÉP: Tûrj! Még nyüglõdés!

Gogol: Holt lelkek
Magyar NÉP: Polt vermek

Thomas Mann: Márió és a varázsló
Magyar NÉP: Pávatánc a varázs szó

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Magyar NÉP: Nem jössz ki a palackból

Victor Hugo: A párizsi Notre Dame
Magyar NÉP: Valaki ellopta a hazám!

Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Magyar NÉP: A hatalom álsága

Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Magyar NÉP: Az uri NER mutyizásai

Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Magyar NÉP: Egy senki uralkodik a hazánkban

Jack London: Fehér agyar
Magyar NÉP: Ki a magyar?!

Stendhal: Vörös és fekete
Magyar NÉP: Az agymosás esete

Alexander Dumas: A három testõr
Magyar NÉP: A Vár onnan lentrõl!

J.Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Magyar NÉP: A fuldokló NÉP nyakán

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Magyar NÉP: Az alávaló lélek

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Magyar NÉP: A NERdõ szörnye

Emily Brontë: Üvöltõ szelek
Magyar NÉP: Könnyezõ szemek

John Steinbeck: Édentõl keletre
Magyar NÉP: Béremrõl … nevetve

(TDT)

Heltai Jenõ (1871-1957): Vallomás
(Mi ketten egymást…)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Mi soha egymást meg nem értjük,
vezírem, … ezt én vállalom!
Mert a pénz, mit NÉPEMTÕL kicsalt,
Bizony temérdek KÖZÖS VAGYON!

És ha csalt, …
hát úgy tette, hogy NÉPEMET
nyomorba döntse le!
Így tûnt el néhány stróman mögött,
a nemzeti vagyon KÖZPÉNZ JELLEGE!

Vagyona, tehát közpénzre épül,
vezírem, … ezt így kimondhatom!
És pocakja nõ csak, amíg végül,
agyára megy a HATALOM!

Még ön a vezír!? Habár tudom,
hogy ennél is többet akar!
Pár napja lett hatvan éves,
de elfeledte már,
hogy volt egyszer demokrata és fiatal!

Volt, mikor nem a múltba merengett,
hol kollégiumba', hol Oxforba' lakott,
és ma, … a Karmelitában éli életét,
ott pávatáncol, …
és talpnyalói közt ragyog!

Zavartan nyalja szája szélét,
s, álarca mögött nézése hamis,
Mint az elfelejtett régi eszmék,
s, mindenki ellen vívott harca is!

Ma még van néhány strómanja,
és agymosott nemzethy voksa millió, …
De egyre dühösebb a NÉPE,
és egyre többen kiáltják,
hogy …
"Az Ocsmány Vezír CSALÓ!"
(TDT)

Heltai Jenõ (1871-1957): Mert dalaimnak …
(Kis Kató …)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Mert NÉPEMNEK van egy része,
Mely agymosott, …
és (még) kisebbségnek mondható,
Ezért, ha megszólítom õket,
Csupán csak ennyit mondhatok:
"GONDOLKODJ EL!
Ne legyél TAHÓ!"

Így hát, verseimnek az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Ezeknek semmiképp se tetszik,
Sõt, visszatetszik,
ki rájuk mondja: "DE JÓ!"

Persze, ... hogy õket tegezni merem,
Lehet, hogy botránynak mondható,
Hiszen egy tahót, csak magázni kéne,
Vagy szólíthatnám úgy is: "HAHÓ!"

Mégis, ha kimondom véleményem,
Mely túlnyomónak mondható,
Megszólal agyam és egész lényem:
"GONDOLKODJ EL!
Ne legyél TAHÓ!"

Az ám!
De NÉPEMNEK az a része,
Mely agymosott, …
és (még) kisebbségnek mondható,
Az Országos Vezírhez hûen kiáltja:
"Egyvérbõlvalók vagyunk!
Jaj, de jóóóó!"

Ezért, ha hangom, s örök reményem,
Egyre kevésbé hallható, …
Bizony a NÉPEM magára vessen,
És jól vigyázzon!
Mert belõle is lehet (még) TAHÓ!
(TDT)

József Attila: Altató (1935)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Lehunyja kék szemét az ég,
míg sok szemét egymásra vigyáz.
Nyomorban alszik el a NÉP,
míg odafönn dübörög a pávatánc!

A vezír már mindenre rátette kezét,
odalenn rezsitõl roskadozik a ház.
Már csak csend van, nincs beszéd,
és hajléktalan lészen, aki nem vigyáz!

A médiában az EU-t szidni sikk,
de közben az EU-s pénzekbõl
megy a vihánc!
S éhesen alszanak a báNATos kicsik,
míg odafönn dübörög a pávatánc!

A vezír és bandája jól érzi magát,
gazdagodik mészaros, s a sok jóbarát.
Lett belõlük fõispán, sõt apát,
s kormányülésen lengetik
Nagy Magyarország zászlaját!

De odalenn a NÉP zihálva sír,
lassan luxus az evés, az ivás!
Ám, a Karmelitában a vezír …
még enni bír,
nekik nincs infláció, …
nincs drágulás!

-Aki "magunkfajta" -mondja õ,
-az lesz e NÉP ura!
S azé ez az Országos Ház!-
Látod, odalenn ugat még a kutya?!
De odafönn, …
egyre csak dübög a pávatánc!!!
(TDT)

József Attila: MAMA (1934)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

HAZA

Már tizenkét éve az árva
HAZÁMRA gondolok,
Mert bitangok pávatánca tapossa,
s nem vigyáznak rá az angyalok.

Vagyunk néhányan a sorban,
akik kiáltanak lenn a porban:
"Hejjjj, NÉPEM te drága!
Ne hallgass, … sohase másra!
EGYÜTT menjünk fel a Várba!"

De Õ nem ment.
Csak hallgatott némán!
Voksolt a vezírre, …
Nem hallgatott énrám!

Stróman leszek!

Fidesz bérenc stróman leszek,
lombkorona sétányt veszek,
nem törõdök én a fákkal,
csak a kormány támogatással.

Én a NÉPET jól megvágom,
bepalizom deszka áron,
a tarvágást, azt se bánom,
mert a fákat mind kivágom!

Jó bort iszok és pipázok,
csak a pénzemre vigyázok,
és a tendert ha megnyerem,
nem ér engem veszedelem!

Mert a vezír nagy HATALOM,
ha valaki stróman VAGYON,
annak áll ez Ocsmány Világ,
s a NÉP SÍRJÁN kinõnek a fák!
(TDT)

palkovics hóhér már gyerekként átírhatta
József Attila „Kertész leszek” címû versét:

„Hóhér leszek, frászt nevelek, …
amit lehet tönkreteszek!

Nem törõdök semmi mással,
csak a kínai Fudánnal!

Legyen az MTA is tetem,
az SZFE-t is lefejezem!

Alapítványokkal játszok,
egyetemet (csak) én csinálok!

Hogyha miénk lesz a világ,
legyen az én bárdom, ami vág!

A VEZÍR MIT MÍVEL?!

Van ám apám, meg anyám!
Már lenyúltam a hazám!
A NÉP pénzén megtehetem,
a strómanokat etetem.

Mindet, aki énnekem,
kinyalja a fenekem.

Az enyém minden HATALOM,
azt én oda nem adom!
Az ellenzék nem leli meg,
s az EU pénz se veszi meg!

Hogyha kell én betörök,
akár embert is ölök!

Kedves Lölõ!
(Te szeretnél gazdag lenni?!)

Én, …
nem szeretnék gazdag lenni,
csak örökké hatalmon lenni!
Pávatáncot ropni, … enni,
s Országos Vezírnek lenni!

Míg, ...
pávatáncom ropogatnám,
az EU-nak mutogatnám,

Oszt, …
dicsekednék az USA-nak,
Milyen jó a MAgyarságnak!

(TDT)

Ady Endre: Õrizem a szemed (1916)
(Utánérzés Orbániában)
. . .
Már vénülõ kezemmel
loptam el, mit lehetett,
Már vénülõ szememmel
õrizek sok szemetet.

Nem tudom, hogy miért, meddig
maradok meg még idefenn,
De a HATALMAT addig õrzöm,
amíg a múltból nem lesz új jelen!
(TDT)

Ady Endre: ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX MARGÓJÁRA
(Sírás és panaszkodás, 1905)
"Komp-ország"

"… Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettõl Nyugatig, de szívesebben vissza.
… Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel?
… Kiki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel elõbbreélni nem lehet, bolygani az ûrben nem lehet. Komp-ország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge."

(Utánérzés Orbániában)
. . .

Komp-országban tilos égetni a(z)avart.
Komp-országban mindenki komposztál,
s gyûlölettel trágyázza a szart!

Trágyalében úszik a komp oszt, nem köt ki sehol.
Már nem csak õsszel gyûlik a(z)avar,
mert minden Ocsmány Virágból gaz lesz valahol!

Komp-országban a(z)avarból nõl ki a király.
Odalenn szikkadt vályogba vegyül a lét,
odafenn gyûl ölet a hatalmi vágy!

Kikötni nem tud a komp, oly messze a part!
Nincs már évszak, mikor elégethetnénk a(z)avart!
Telnek az évek, …
s a gyûlölet trágyázza a szart!
Mert komp-Ország Vezíre ilyen hatalmat akart!
(TDT)

Ady Endre: A magyar Ugaron (1905)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Orbánia már csak vánszorog,
Az õsi föld csupa dudva, s cudar
alakoktól gyûlölt tetem.

Ez az Ocsmány Világ maradt nekünk,
ezt a puszta hatalmat el nem ismerem!
Ez már nem is ugar,
ez maga a gyötrelem!

A NÉP görnyedten hajlong,
s békés hullámok helyett,
már csak KOMP-ország hajója ring.

Amerre nézek, égig érõ giz-gazok,
s férgek vérszívó csápja rág!
A gyûlölet karja ránk legyint, …
Hát nincsen e földön már virág?!

Csönd van.
Ellep a sok gaz, dudva, s cudar
alakoktól feketéllik a föld.
Ez Orbánia!
Ez a MAgyar ugar, …
amelynek NÉPE elnyûtt, meggyötört!
(TDT)

Madách Imre: Az ember tragédiája (1859-1860):
"Be van fejezve a NAGY MÛ, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell."
(Az Úr, I.)
------------
… és ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember tragédiája:
Hatalmas lett már e NAGY NYÛ, igen.
Gyûlöletben tocsog, míg az alkotó pihen.
Tizenkét éve jár már tengelyén, …
Rájössz-e már, hogy újítni kell?!
(TDT)

Petõfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat! (1848)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Orbániában Ocsmány Viszály ROHAD!

Lemondattátok az elnököt,
a református püspök is a végét járja tán.
Óriás tömeg volt a Hõsök terén,
Százezrek tapsoltak celebek szónoklatán!
De a HATALMAT harapni kell,
míg belévás fogad!
… mert
Orbániában Ocsmány Viszály ROHAD!

Tüntethetsz, amíg a fû nõl,
füttyöghetsz tereken évekig.
Rázhatod az öklöd dühhel, erõbõl …
Odafönn a Várban -Mit nekik?!
Csak teraszáról LENÉZÕ
Otromba Vezír fogad!
… mert
Orbániában Ocsmány Viszály ROHAD!

Még nem harcmezõ,
még nem óriás temetõ e HON.
De már város és falu vív haláltusát!
NERdei állatok élnek vadon,
míg millió ALATTVALÓ távolról kiált!
Fenn a Várban vígan járják a pávatáncokat,
… de közben
Orbániában Ocsmány Viszály ROHAD!

Tudd meg te NÉP,
hogy hiába kiáltanak fel EGYESEK,
amíg odafönn a Várban …
az Ocsmány Vezírt el nem TÖRLITEK!
Hát hívjatok EZERSZÁM MÁSOKAT!
… mert akkor lesz új élet,
ha ez Ocsmány Világ teljesen ELROHAD!
(TDT)

Petõfi Sándor: Nemzeti dal (1848)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

MAgyar Nemzethy dal

Kaparj MAgyar, míg van haza!
Nincs már idõ, nincsen csoda!
Gazok legyünk, és gazdagok?
Hááááát, ha ez kérdés, …
VÁLASZOLJATOK!

A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Mert azok voltunk mostanáig,
Bajt hozott ránk vezír máig,
és azok akik segget nyaltak,
pávatáncoltak, mulattak!

A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Ocsmány Vezír bitang ember,
Csak HATALOM kell, … õsi fegyver!
Zsebredugva mindkét keze,
GYÛLÖLET a becsülete!

A MAgyar GAZ VEZÍRRE
Nem esküszünk!
DE esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Petõfi Sándor: Anyám tyúkja (1848)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

HAZÁNK tyúkja ...
... aki legalább nem KÖVÉR, nem László,
és bajusza sincs, ami a szájába lógna!!!
Csak pennája forr a sok aláírástó'.

Ejjjjjjjj, mi a kõ (fidesz) TYÚKANYÓ,
kend a házunkban TOJIK itt benn?!

Lám, csak jó a vezír, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Írdogál majd mindent alá,
Még a HAZÁNKRA is rászáll, ...

Oszt, a vezírrel pávatáncol,
S mégse verik ki a HAZÁNKBÓL!
(TDT)

Petõfi Sándor: A Tisza (1847)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Biz'a! ... (Ilyen a NER)

Bíz'a NERnek alkonyúlatánál,
Megállék odafönn a Várnál,
Ott, hol van a vezírnek tátongó erkélye,
Ahonnan szotyit köp …
az õt éljenzõ NÉPRE!

És ott áll õ kevélyen, zsebredugott kézzel,
Pegazusról figyel, hogy hány embere néz fel?
Oszt, még hányan vannak,
akik figyelni se mernek,
Csak naphosszat, vezírük lábánál hevernek!

De túl a Váron, ez Ocsmány Világban,
Sötét a NERdõ, benne már homály van.
A vezír vejének tán elfogyott a pénze,
hogy a LED lámpáknak pislákol a fénye?!

Ám, boldog órák szép emlékeképpen,
EU-s pénzek úsznak át az égen!
És egyre messzibb éveket idéznek,
amikor Brüsszelre még másképpen néztek.

Túlnan, … vélünk átellenben éppen,
Százezrek szavaznak a vezírre levélben.
Így hát a voksokkal a vezírnek
nem is vagyon gondja,
Szavazat annyi van,
mint NERdõben a gomba!

Oh, NERdõ! És, … Oh, dicsõ vezéred!
Strómanjaid vakon dicsõítnek téged!
Oly nagy vagy te!
Ha megszólalsz, … ha hallgatsz,
HATALOM agyaddal mindenkibe marhatsz!

Már, késõre jár, … a NÉP szól most hozzátok:
"A NERdei gaz között a fákat kivágtátok!
Annyi rosszat kiabáltok róla,
pedig ez a NÉP jámbor,
mint a fészket rakott gólya!"

De egyszer bíz' meglátod,
Ez a NÉP is FELKÖL, …
NAGY harangzúgással tör ki majd a NERbõl!
Oszt, …
mint az õrült, ki letépte láncát,
Ostromolja meg az Ocsmány Vezír várát!
S, tiporva, gyötörten töri át a gátot,
úgy veszi vissza majd Magyarországot!
(TDT)

Petõfi Sándor: Szeptember végén (1847)
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, …"
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Még mondják, … "a magyart csak sújtja az átok",
Hisz újra a GAZSÁG mi minket legyõz,
Mert a NÉP tûr csak, hallgat és tátog,
Míg Ocsmány Világ kél a szeme elõtt!

Még remélheted, hogy lesz majd egy új nyár,
Ami feledteti a zordon telet,
De látod, csak a GYÛLÖLET szele zúg már,
Szegény NÉPEM!
Hogy lesz ebbõl új kikelet?!

Ím, nem csak õsszel fonnyad az élet, …
S, nem csak az öregnek fogy a hite,
Az ifjak szájából száll az ítélet,
Elhagyom HAZÁM , s vissza se nézek ide!

Hát így lesz ez ország helye a gyásznak,
S, földjét fedi majd sok millió tetem,
Pávatáncot rop az Ocsmány Varázslat,
Míg idelenn a NÉPNEK jut a verem!
(TDT)

Petõfi Sándor: Falu végén kurta kocsma (1847)

"Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
. . .
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak."

. . .
(Utánérzés Orbániában)

NERdõ mélyén mérges gomba!

NERdõ mélyén mérges gomba!
A vezírnek nincsen gondja, …
De, ha õ belõle enne,
Még több GAZ nõhetne benne!

Ám, a NERdõ bezzeg hangos!
Mind összegyûlt aki rangos, …
A vezírnek bólogatnak,
Pávatáncra kurjongatnak!

A cigányság húzza jobban!
Hajléktalan szeme koppan, …
Kicsordulnak lenn a könnyek,
Odafentrõl szotyit köpnek!

Oszt, a NÉP csak gondba vagyon!
Míg odafenn gyûl a vagyon, …
Nekik bizony víg a világ,
Mert, Ocsmány Vezír az uraság!

Nindzsa kormány ül a Várba'!
Közpénzbõl a táncát járja, …
Farkas flórián húzzad jobban!
Mutyiból amúgy is sok van!

A NÉP gondja mégse apad!
"Ocsmány Vezír szégyeld magad!"
Így gondolják az emberek,
Mert a NÉP már nagyon beteg!

Feleletet egyik sem ad!
Mind a Várban GAZdag marad, …
Nem szól zene, se ének,
Kordon kell csak e NÉPNEK!
(TDT)

Petõfi Sándor: Arany Lacinak (1847)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Ocsmány Vikinek!

Viki te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom!

Vegyülj itt el a tömegben!
De ne moccanj, mert különben
nem fogsz jól meghízni!

Igy ni!
Még nem fáj,
Hát ne kiabálj!

Szájadat betedd,
s nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
és meghalld ami majd kijut
Rajta át a fejedbe...
Mondom, nem lesz az lepke.

Nem tarka lepke, nem is mese,
szállj be viki hatalomagy fejibe'.
. . .

Volt egy ember, nagybajúszos.
Kövér volt õ,
hát elment az Országház kúthoz.
De nem volt píz az országos vederbe',
Kapta magát, s a NÉP pénzével telemerte.

És vajon minek
Meritette meg
azt a vedret?

Tán a tokaji kerteket
Kéne meglocsolnia?
Vagy Hatvanpusztát? ...
azt is biz a'.

Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Veri át a magyar NÉPET,
Az üres vödröt mért hozta ki?
Mert az EU-t is, biz õ márcsak átveri!

Ninini:
Ott egy bizottsági ürge,
Húúú, mi fürge,
viki elöl, hogy szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn Strassburgban.

Persze a mi vikink se' rest,
Odanyargal egyenest,
és les az EU Parlamentné',
oszt, pávatáncot lejt
vagy tizet;

Már mindenki torkig tele lett.
De a szegény kis bizottsági ürge
Egy darabig tûrte, …
A vikiféle pávatáncot,
hogy vétózta a Bizottságot.

Osztán, vikit nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazaküldték,
S a NÉP nagy része unja ...
De itt van máig ... a nyakunkba'!
(TDT)

Agyának helyén mély kút volt,
feje egy vederbe.
Oszt a Vödrét jócskán telemerte,
vezír osztálytársa,
mutyizott vagyonnal, …
Annyi volt az ára,
hogy õ legyen a stróman!

A telt vederrel nyakán,
gondolkodik éppen:
"Ejjjj, a régi asszonyt
újra lecserélem."

Itt megállt az agya,
és szétnézett …
ez Ocsmány Világba.
Van mutyizott vagyona,
de ki legyen új párja?!

Ott van ni, egy nõstény!
Vagy délibábot lát ott?
Nem lehet, hisz olyat már
az iskolába látott.

Vagy egy média-sztár?
Aki éppen ott vár arra,
hogy a GÁZOS lölõnek
vagyonát megkapja!

Hejjjj, de mára már,
tudja Országa Világa,
hogy stróman lölõnek valóban,
arany-Andi lett a párja!
(TDT)

Petõfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet (1846)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

"Legfontosabb, hogy bátorak legyetek!"
(mészaros lölõ beszél)
.
Van egy gondolat,
tán az egyetlen lehet:
"A vezírnek, ha szól,
sose mondjál NEM-et!"
.
Így eléldegélsz, …
s fentrõl szépen néz le rád,
Ki egykor osztálytársad volt,
ma övé ez Ország Világ!
.
Ha eszed nem sok,
stróman úgy is lehetsz.
Mert ha keveset beszélsz,
nem mondsz hülyeségeket.
.
Nevedre írják fél országodat,
lesz temérdek céged,
vehetsz majd yachtokat.
.
Ha elég pénzed vagyon,
futja romantikus randira,
Megveszed Andit,
és dúl a romantika!

.
Oszt, néha riportot adsz,
"Talán okosabb vagyok a Zuckerbergnél",
… meg, hogy "Ki a korrupt?"
okosabbat úgysem tudsz mondani ennél!
.
"Persze, mondhatnám még,
hogy -Világszabadság!
De azt én nem ismerem.
Csak azt, hogy nõl a vagyon."
No, meg a -NERdei GAZság!
.
Így hát, nincs fontosabb annál,
minthogy az együgyû népnek
bölcs tanácsot adjál.
.
Hisz, van egy gondolat,
tán az egyetlen egy lehet:
"Vegyetek példát rólam!
Legfontosabb, hogy bátorak legyetek!"
(TDT)

Petõfi Sándor: A négyökrös szekér (1845)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

A hatÖKRÖS vezér!

Ez Pesten történt, mást nem mondhatok.
Mert, …
MAgyarországon íly dolgok megtörténnek.
Az egyetemi koleszból egy társaság elindult,
oszt, a rendszerváltásba menének.

Akkor még a saját lábukon mentek,
Fiatal Demokratáknak hívták a fogatot,
amivel Orbániában Végül megjelentek, …
Mert, …
Bizony kezdetben a fogat,
csak néhány ökörrel, és lassacskán ballagott.

E FIDESZ társaságban a vezír orbán valék,
kinek szájából dõltek az ocsmány beszédek,
Oszt, hatalomra kerülve õk,
fosztogatni kezdték a bús magyar NÉPET.

Persze a NÉP egyre csak ábrándozott,
a jobb jövõ reménye végett,
és újra meg újra megválasztották e fogatot,
Így aztán a fidesz fogat,
Egyre több ökörrel,
és egyre gyorsabban ballagott!

Alig telt egy év el,
és szájer a vonaton ülve
Alaptörvényt is alkotott,
ami visszavezet a boldog múlt idõkbe,
választottak maguknak ispánt,
raboltak a NÉPTÕL földet és nagy vagyont!

Oszt, ...
most már az EU-ból vezetik ki a fogatot,
míg két millió birka voksolva béget,
és egy rakás egyvérbõlvaló-nemzethy ökör
ballag OTT!
(TDT)

Petofi Sándor: A helység kalapácsa (1844)
Hõsköltemény, Elsõ ének, részlet
. . .

"Lõn az égi hatalmak irántami hajlandóságából
A SZÉLES TENYERÛ FEJENAGY,
A helységi kovács,
Vagy mint õt a dús képzeletû nép
Költõileg elnevezé:
A HELYSÉG KALAPÁCSA.
-
Ti, kik erõs lélekkel bírván,
Meg nem szeppentek a harci morajtól,
Halljátok szavamat!

De ti, akiknek szíve
Keményebb dolgoknál
A test alsó részébe hanyatlik,
Oh, ti kerüljétek szavamat!"

(Utánérzés Orbániában)

Hatalomagyú fejenagy,
e helység kalapácsa!
. . .

Amint a táncrendet megszegve,
Otromba Vezér betér a Várba, …
Szemérmetes Erzsók helyett,
a novák kata várja!

Oszt, …
így mennek együtt a Karmelitába,
ott is a teraszra, nem pedig szobára.

A hatalomagyú fejenagy,
aki e nemesS nemzetesS
helységnek gyûlölet kovácsa,

(mindenkit) lenéze onnan, …
s így szólítá õt a NÉP odalenn a porban:
-Lám, ez ott e helység KALAPÁCSA!
(TDT)

Petõfi Sándor: Füstbement terv (1844)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Füstbement NER?

Már tíz éve a NÉP kérdezé:
-Hol van az én hazám?!
S, ha egyszer hazatérek,
Megismer-e anyám???

-És köszönthetem-é a vezírt,
majd a rácsok mögött?!
Midõn, majd gaztettei okán,
egy messzi fegyházba költözött!

S, jutott eszembe számtalan,
mondhatnám temérdek GONDOLAT,
Míg NÉPEMNEK állni látszott az idõ,
s a vezírre szórta a voksokat!

Oszt, Végre kis hazámba toppanék,
hááááááát, tátva maradt a szám,
Mert a NERdõ királya lett a gaz vezír,
s, pávatáncot rop a hazám!
(TDT)

Petõfi Sándor: Az Alföld (1844)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

A NERföld ...

Mit nekem az EU országoknak
Kellemes és nem szegényes bája!
De mért is lenne jó nekem,
Ha nem adnak pénzt a pávatáncra?!

Fenn a Várba', a NERföld vidékin,
Ott van az én Ocsmány Világom.
Onnan szotyizok a NÉPRE,
Onnan, … által a mély árkon.

Talpnyalóknak hûséges nyalása
Az kell nekem! …
Az ellenzék dohoghat!
S, határon túlról a vastaps idehallik,
Kik szívemnek részei, …
De nem részei ennek a mocsoknak.

Ot(t) enyészik az árvalányhajas
neoHorthy rendszer,
s, a bús nemzethy ének, …
Bíz' az egyvérbõlvaló GAZok
Oda megpihenni térnek!

Szép vagy NERföld, legalább nekem szép!
Itt lettem én KIPcsak, vezírnek születtem.
Mit nekem az EU?!
Hisz a GAZok, … itt imádnak engem!
(TDT)

Petõfi Sándor: János vitéz (1844)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
a napelemekbõl a kormány kasszába.
Nem fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
mert ocsmány vezírnek nagy hatalma vagyon!

Gyûlölet bûze ég a költségvetésben,
hétszeres gázár van a rezsiköltségben!
S, míg az inflációtól te már alig élsz,
õ addig a Várban szotyizva heverész.

Bíz, a Nemzeti Bank megnyílik elõtte,
de õ az aranyat már régóta eltette, …
Mert ott a jó föld, a folyó, a patak,
hatalomagyának sejtjei odatapadtanak!

De nem ám csak az EU-nak támogatására,
hanem a nemzethy Nagy Magyarországra!
Tokajnak borára, az országnak földjére,
strómanok nevére írva a vagyon, …
sok törvénybe!
(TDT)

Arany János: Toldi (1846)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Már csak gázon tûz ég, az is csak pislákol,
Alig-alig lobog a ledégõ a házon, …
orbán viktor réme úgy lobog fel nékem,
hátrafele nézve az elmúlt kétszáz éven!

Rémlik, mintha látnám apró kinövését,
e MAgyar hazába' pávatánca rémét,
Hallanám cinikus hangját a szavának,
kinek a házában csuhások tanyáznak!

Egykor ez a zember kellett a gáton,
mára már õ az úr hetedhét országon!
Ha most észbekapna, s eljõne közétek,
bizony ti emberek jól meglepõdnétek!

Százan se bírnátok a hatalomagyát,
gyûlöletbeszédét, és rémes szotyiszagát!
Elhûlnétek, látva rettenetes hasát,
és zsebredugott kézzel, …
ahogy lenéz terád!

ELSÕ, … és egyben UTOLSÓ ének
. . .
ÉG a napmelegtõl a kopár sík szarja,
fidesz birkanyájak legelésznek rajta.
Nincs, csak sárga nyû már a fidesz mezõben,
nincs csak kövér tökfej a gyûlölet NERdõben!

Az ország hûvösében a NÉP már csak rabszolga,
de az Országos Vezírnek legjobb rendin megyen dolga!
Hej, ott fenn ügyesen, tíz éve rakottan,
az Ország Vagyonán üldögélnek ottan!

MÉ-SZAROS osztálytárs, alig-alig ésszel,
a közösben turkál, s abból vagyont tész el!
És ha óriás gazembernek képzelné valaki,
mely a MAgyar NÉPNEK vérét most szíja ki,
Az bizony láthatja, …
hogy a válunál az ökrök szomjasan vedelnek,
míg EU pénzekért háborúra kelnek!

De EGY, csak egy legény van talpon a vidéken,
ameddig az EU tart, messze földön régen!

Oszt szörnyû hatalomagy reng a nyakán, vállán,
pedig még hitlerbajusz sem nõtt ki az állán!

Régi történetre, … Trianonra bámul,
mert õ más mezõkre vágyik e határrul!

. . .

"Hé, te nép!
(S, közben parasztot gondol magába'.)
Tudod-é már, …
hogy melyik út vezet a Karmelitába?!"
Kérdi a vezír, …
és szotyit köp rá, az erkélyén állva.

Oszt, a NÉP, …
csak halkan füstölög (magába'),
-Hát le van ponyvázva,
s kordon vezet fel az úri Várba.
Nem hívták a NÉPET fel a pávatáncra!

De most, hatalmas tüzifát kap fel egy EMBER,
azzal mutatja, … hogy közel a november,
Mikor a hétszeres rezsit fizetni kéne, …
keserûn néz a NÉP kérdõn a vezérre.

"Tüzifa kéne?! Hát a gáz már nem jó?!
Telhetetlen népe! És nyakamon a sajtó!"
Mordul fel a vezír, szájaszélét nyalva,
oszt, rögtön a fõispánt magához hivatja.

Jõ a sok ispán, és stróman is annyi,
alig gyõznek az Otromba Vezírnek nyalni.
Az EMBER meg ott áll, nem fárad a karja,
tüzifa kezében, … bár a NÉP eltakarja.

Mint komor bikáé, olyan az állása,
Ha a vezírre néz, komor pillantása, …
És mint sértett vadkan a NERdõ tövében,
A NÉPRE nagyot gondol, …
"Vajon mivel fûtünk télen?!"
(TDT)

Halotti beszéd (Legkorábbi latin betûs magyar nyelvû szöveg, 13. század eleje)

"Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] mi õsünket, Ádámot,
és adta vala neki paradicsomot házzá. És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktõl monda neki élnie. Csupán tiltá õt egy fa gyümölcsétõl.
De mondá neki, mért ne ennék: "Bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstõl, halálnak halálával halsz".
Hallá holtát teremtõ Istentõl, de feledé. Engede ördög intetének, és evék az[on] tiltott gyümölcstõl, és az[on] gyümölcsben halált evék.
És az[on] gyümölcsnek oly keserû vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] õ fajának halált evék.
Haraguvék Isten, és veté õt ez munkás világba: és lõn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] õ nemének.
Kik azok? mi vagyunk. [A]hogy is ti látjátok szemetekkel: Bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony, mind ahhoz járó vagyunk.
Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon õneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind[en] õ bûnét!"

. . .

(Utánérzés Orbániában)

Látjátok NEReim "szemetekkel" (együtt) mik vagytok! Íme, KORCS és KAMU vagytok!
Mennyi Soros segélybõl teremtetett kezdetben az õsi fidesz, és ada Ott Vala nektek paradicsomot hozzá.
És mind e paradicsomban való gyümölcsökbõl választá õsöt, és nevezé õt Okos Viktornak.
Oszt, juttatá õt Oxfordba Vala, és csupán ennyit monda néki: "Légy Okoska Vezér!"
Csak egyfajta gyümölcsnek fájától tiltá, mondván:
"Bizony, aki e HATALOM fájáról evék gyümölcsöt, az HATALOMMÁNIÁS DIKTÁTORRÁ válik!"

Hallá ezt Okoska Vezér, de feledé, és engede õsi természetének. Egy napon evék a HATALOM fájának tiltott gyümölcsébõl.
És azon gyümölcsnek keserû levétõl a mondás beteljesedett. HATALOMAGYÚ DIKTÁTORRÁ, Ocsmány Vezérré VÁLT,
és lõn népe felett URALKODÓ VEZÍR. … S, NÉPE lõn HALÁL és GYÛLÖLET martaléka.

Ki az a NÉP? Hát, mi vagyunk! Ahogy láthatjátok a SZEMETEKKEL!
Mert bizony, egy ember sem kerülheti el azt a vermet, amibe Ocsmány Vezír vezette e NÉPET.
Hát, a NÉP ne legyen tovább engedelmes! … és e vezír bûnös lelkéhez ne legyen kegyelmes!