Irodalmi
átiratok
Örökérvényû
irodalmi mûvek aktuális utánérzései
Orbániában
Az átiratokat (irodalmi utánérzéseket)
elkövette: T.Dénes Tamás 
T A R T A
L O M J E GY Z É K
|
01»
|
Vörösmarty
Mihály: A vén cigány (1854) |
02»
|
|
03»
|
Arany János:
Tetemre hívás (1877) |
04»
|
Arany János:
Walesi bárdok (1857) |
05»
|
Arany János:
Mátyás anyja (1854) |
06»
|
Arany János:
Ágnes asszony (Ballada, 1853) |
07»
|
Arany János:
Családi kör (1851) |
08»
|
Arany János:
Toldi (1846) |
09»
|
Petõfi Sándor:
János vitéz (1844) |
10»
|
Petõfi Sándor:
Négyökrös szekér (1845) |
11»
|
Petõfi Sándor:
Szeptember végén (1847) |
12»
|
Petõfi Sándor:
Anyám tyúkja (1848) |
13»
|
Madách Imre:
Az ember tragédiája (1862) |
14»
|
Ady Endre: A
magyar Ugaron (1905) |
15»
|
Ady Endre:
ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX MARGÓJÁRA (Sírás
és panaszkodás, 1905) "Komp-ország" |
16»
|
Ady Endre: Õrizem
a szemed (1916) |
17»
|
József Attila:
KEDVES JOCÓ! (1917) |
18»
|
József Attila:
TISZTA SZÍVVEL(1925) |
19»
|
József Attila:
Kertész leszek (1925) |
20»
|
József Attila:
MAMA (1934) |
21»
|
József Attila:
ALTATÓ (1935) |
22»
|
Heltai Jenõ
(1871-1957): Mert dalaimnak
(Kis Kató
) |
23»
|
Heltai Jenõ
(1871-1957): Vallomás
(Mi ketten egymást
) |
24»
|
A Magyar NÉP
kiskönyvtára (Klasszikusok nyomán) |
25»
|
Kacsóh Pongrác:
János vitéz daljátékának
szövege alapján |
26»
|
Kosztolányi
Dezsõ: AKARSZ-E JÁTSZANI? (1912) |
27»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok
ti (1912)
(Kosztolányi Dezsõ, Mint aki halkan belelépett)
T.DénesT.:
Így szívtok ti (2023)
(Mint aki halkan, ... de vezír lett)
|
28»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok
ti (1912)
(Kemény Simon, Karperec)
T.DénesT.:
Így szívtok ti (2023)
(Arc-lemez)
|
29»
|
|
30»
|
|
31»
|
|
32»
|
|
33»
|
|
34»
|
Móricz Zsigmond
(1879-1942): Iciri-piciri mese |
35»
|
Móricz Zsigmond
(1879-1942): A török és a tehenek |
36»
|
|
37»
|
Weöres Sándor
(1913-1989): A birka-iskola |
38»
|
Weöres Sándor
(1913-1989): Alva jár az Orbán |
39»
|
|
---- NAGYÍTÁSHOZ
kattints
a KÉPEKRE!

|
39»
|
|
38»
|
|
|
37»
|
Weöres Sándor (1913-1989): A
birka-iskola
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Orbániában
már nem csoda,
az állami birka-iskola!
Ha a diák nem szól,
csak báNATosan
béget,
annak jár a vezírtõl dicséret.
Sõt,
a tanár,
aki agymossa a nemzethy báNATot,
éhbérért akár tanár maradhat ott!
Így
hááááát,
Orbániában már nem csoda,
hogy nem marad más,
csak birka-iskola!
(TDT)
|
|
36»
|
|
|
35»
|
Móricz Zsigmond (1879-1942): A török
és a tehenek
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A
MAgyar vezír fejezet
Van
egy MAgyar MEHEMED,
ki sose látott EMBERet.
Bizony ez a mehemed,
egy külön MAgyar fejezet,
mert nem is tudta mehemed,
hogy milyenek a zEMBEREK!
Háááát,
úgy gondolta mehemed,
"Jobb, ha ki én nem megyek.
Inkább, Váramba' leszek,
és teraszomról lelesek."
Egyszer
aztán mehemed,
addig-addig leshetett,
míg meglátott sok EMBERet!
Csudálkozott mehemed,
"Ilyenek a zEMBEREK?!
Én vezír vagyok, ... MEHEMED,
De kik e furcsa szerzetek???"
|
Nézegette
mehemed,
hányfélék a zEMBEREK.
Meg is számolt mehemed,
vagy kétféle EMBERet:
Voltak
bégetõ birkák,
és marhák, akik bírták,
hogy a vezír mehemednek,
köze sincs a zEMBEREKhez.
Így a
vezír fenn rekedve,
szotyit köp a zEMBEREKre!
Oszt, akik mégse birkák,
a vezírt jól kiNYÍRJÁK!
(TDT)

|
34»
|
Móricz Zsigmond (1879-1942): Iciri-piciri
mese
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Egyszer
volt,
bíz még ma is van,
Volt egyszer egy nem is oly
piciri Váracska,
abban élt éldegélt egy óriás pocakos
viktorka.
Volt annak sok iciri-piciri
kis ökre,
rákaptak a nem is oly piciri KÖZÖSRE.
Csizmát húz
az óriás pocakos viktorka,
nehéz az út a nem is oly piciri EU-ba'.
Bejárja a NÉPÉTÕL
lenyúlt kis NERdõt,
de nem elég még az agymosott sok felnõtt.
Bejárja hát,
határon túl is a világot,
de az EU-ban nem talál
egyetlen jó barátot.
Ám, rátalál
pár diktátorra,
türkménre és törökre,
Türk tanácsba befogadták, ökreivel
örökre.
Így
örülhet még viktorka sok ökrének,
de NINCS VÉGE az iciri-piciri
mesémnek!
(TDT)
|
|
33»
|
|
|
32»
|
|
|
31»
|
|
|
30»
|
|
|
29»
|
|
|
28»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kemény Simon, Karperec)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így szívtok ti
(2023)
Arc-lemez
A vezíremnek
arca szép legyen,
A bõr rajta vastag, mint fenekén.
Ha barackot ad, ... ne tegye mérgesen,
És meztelen táncoljon a NÉPÉN,
nemzethén!
Két lába közt
tartsa zsebében kezét,
Szotyival szájában üzenjen hadat!
S, ha megnyalja szája szegletét,
Lölõnek ennyit mondjon csak: harap!
A koronát húzza
be homlokig,
Oszt, amíg dalol HUXIT
éneket,
Pávatáncoljanak, akik
Gondolnak róla szépeket!
Arcán nemzethy mosolya,
Aranyere legyen temérdek karát!
S, ha viktátor lesz csak az EU-ba',
Bátran tapossa el magát!
(TDT)
|
|
27»
|
Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kosztolányi Dezsõ, Mint aki halkan belelépett)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
T.DénesT.: Így szívtok ti
(2023)
Mint
aki halkan,
de vezír lett,
Oszt töretlen hatalma
egyre nagyobb,
Míg alattvalók lettek és cselédek,
Kiken pávatáncol és lépked gyalog,
Mint aki halkan
de vezír lett.
Most pedig NÉPÉN
nevet és fintorog,
Szájszélét nyalja egyre, miközben morog,
S erkélyérõl néz le fentrül,
míg Várában trónjára fent ül!
És talpnyalók
hada áll körbe csendbe,
(O)csmány (V)ezírük
szavára lesve!
S emelnek szobrot, festenek képet,
Róla,
ki halkan
de vezír lett!
(TDT)
|
|
26»
|
Kosztolányi Dezsõ: AKARSZ-E JÁTSZANI? (1912)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
E
rút világban, mondd, akarsz-e lenni?
Akarsz e NÉPNEK mindig-mindig
ártani?!
Akarsz-e EGYÜTT sötétbe lenni?
Vagy inkább végleg világosra váltani?!
Akarsz-e
bús magzatot szülni,
s átszenvedni egy-egy rút életet?
Vagy vágyódva-vidáman repülni,
amíg csak élsz,
amíg lehet!
Akarsz-e
játszani mindent, mi élet,
tavaszi virág, s lombhullató õsz?
Lehet-e futni, szállni véled,
míg a tél fagya már elidõz?!
|
Akarsz-e
békés, tiszta szívvel élni,
GONDOLKODNI csendben,
semmitõl se félni?
S, bízni, hogy majd egyszer,
nem lesz sok-sok beteg ember,
Kiknek a télbõl
csak a fagy maradt,
és nincs már erõ, se szépség,
se remény, se akarat!
Vagy,
akarsz-e inkább örökké élni,
s örülni, hogy minden valóra
vált?
Kérdezni, és választ
REMÉLNI,
s csak eljátszani
a HALÁLT?!
(TDT)
|
25»
|
Kacsóh Pongrác: János vitéz daljátékának
szövege alapján,
a NÉP dalát lejegyezte: T.Dénes Tamás
. . .
Én a MAgyarok
királya
legeltetem nyájam,
Nem törõdöm az idõvel,
csak HATALOMRA vágytam!
Van énnékem közjószágom, de Jucika
a lelkem,
Nem feledem amióta egyszer megöleltem.
Be-be járok a kormányba Varga Jucikámhoz,
Az én nevem, KIPcsak nyelven,
az EU-ban mindenkire frászt
hoz!
Soros papa
megtalált, oszt Õ szedett fel engem.
Oxfordba is, hejjjj kiküldött,
de ma már õt szégyellem!
Szotyit köpök VIP páholyba
nem érdekel járvány,
Oltakozzon minden MAgyar, kína demo vakcináján!
Én vagyok a legjobb magyar,
ki nem hímez, nem hámoz,
mert
Az én nevem, KIPcsak
nyelven,
az EU-ban mindenkire frászt
hoz!
(TDT)
|
|
24»
|
A Magyar NÉP kiskönyvtára
(Klasszikusok nyomán)
. . .
Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott
Magyar NÉP: Akit az orbán bûze
megcsapott
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Magyar NÉP: Az (o)csmány
(v)ezér réme!
Thomas Mann: Márió és a varázsló
Magyar NÉP: Pávatánc a
varázs szó
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Magyar NÉP: Pávatánc a
palackból
Victor Hugo: A párizsi Notre Dame
Magyar NÉP: Aki ellopta a hazám!
Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Magyar NÉP: A hatalom álsága
Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés
Magyar NÉP: Tûrni még oly
kevés!
|
Jack London:
Fehér agyar
Magyar NÉP: Ki a magyar?!
Stendhal: Vörös és fekete
Magyar NÉP: Az agymosás esete
Alexander Dumas: A három testõr
Magyar NÉP: A Vár onnan lentrõl!
J.Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Magyar NÉP: A fuldokló NÉP
nyakán
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Magyar NÉP: Az alávaló
lélek
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Magyar NÉP: A NERdõ
szörnye
Emily Brontë: Üvöltõ szelek
Magyar NÉP: Könnyezõ szemek
Jókai Mór: A jövõ század regénye
Magyar NÉP: Az (o)csmány
(v)ezérnek VÉGE!
(TDT)
|
23»
|
Heltai Jenõ (1871-1957): Vallomás
(Mi ketten egymást
)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Mi
soha egymást meg nem értjük,
vezírem,
ezt én vállalom!
Mert a pénz, mit NÉPEMTÕL
kicsalt,
Bizony temérdek KÖZÖS VAGYON!
És ha csalt,
hát úgy tette, hogy NÉPEMET
nyomorba döntse le!
Így tûnt el néhány
stróman mögött,
a nemzeti vagyon KÖZPÉNZ JELLEGE!
Vagyona, tehát közpénzre
épül,
vezírem,
ezt így kimondhatom!
És pocakja nõ csak, amíg
végül,
agyára megy a HATALOM!
Még ön a vezír!?
Habár tudom,
hogy ennél is többet akar!
Pár nap múlva lesz hatvan éves,
de elfeledte már,
hogy volt egyszer demokrata és fiatal!
|
Volt, mikor nem a múltba merengett,
hol kollégiumba', hol Oxforba' lakott,
és ma,
a Karmelitában éli életét,
ott pávatáncol,
és talpnyalói közt ragyog!
Zavartan nyalja szája
szélét,
s, álarca mögött nézése hamis,
Mint az elfelejtett régi eszmék,
s, mindenki ellen vívott harca is!
Ma még van néhány
strómanja,
és agymosott nemzethy voksa millió,
De egyre dühösebb
a NÉPE,
és egyre többen kiáltják,
hogy
"Az (O)csmány
(V)ezír CSALÓ!"
(TDT)

|
22»
|
Heltai Jenõ (1871-1957): Mert dalaimnak
(Kis Kató
)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Mert
NÉPEMNEK van egy része,
Mely agymosott,
és (még) kisebbségnek mondható,
Ezért, ha megszólítom õket,
Csupán csak ennyit mondhatok:
"GONDOLKODJ EL!
Ne legyél
TAHÓ!"
Így
hát, verseimnek az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Ezeknek semmiképp se tetszik,
Sõt, visszatetszik, ki rájuk mondja:
"DE JÓ!"
Persze, ... hogy õket tegezni
merem,
Lehet, hogy botránynak mondható,
Hiszen egy tahót, csak magázni kéne,
Vagy szólíthatnám úgy
is: "HAHÓ!"
|
Mégis,
ha kimondom véleményem,
Mely túlnyomónak mondható,
Megszólal agyam és egész lényem:
"GONDOLKODJ EL!
Ne legyél
TAHÓ!"
Az ám!
De NÉPEMNEK az a része,
Mely agymosott,
és (még) kisebbségnek mondható,
Az (O)rszágos
(V)ezírhez hûen
kiáltja:
"Egyvérbõlvalók vagyunk!
Jaj, de jóóóó!"
Ezért,
ha hangom, s örök reményem,
Egyre kevésbé hallható,
Bizony a NÉPEM magára
vessen,
És jól vigyázzon!
Mert belõle is lehet (még) TAHÓ!
(TDT)
|
21»
|
József Attila: ALTATÓ (1935)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Lehunyja
kék szemét az ég,
míg sok szemét egymásra vigyáz.
Nyomorban alszik el a NÉP,
míg odafönn dübörög a pávatánc!
A
vezír már mindenre rátette kezét,
odalenn rezsitõl roskadozik a ház.
Már csak csend van, nincs beszéd,
és hajléktalan lészen, aki nem vigyáz!
A
médiában az EU-t
szidni sikk,
de közben az EU-s
pénzekbõl
megy a vihánc!
S éhesen alszanak a báNATos
kicsik,
míg odafönn dübörög a pávatánc!
A
vezír és bandája jól érzi
magát,
gazdagodik mészaros, s a sok jóbarát.
Lett belõlük fõispán, sõt apát,
s kormányülésen lengetik
Nagy Magyarország zászlaját!
|
De
odalenn a NÉP zihálva sír,
lassan luxus az evés, az ivás!
Ám, a Karmelitában a vezír
még enni bír,
nekik nincs infláció,
nincs drágulás!
-Aki
"magunkfajta" -mondja õ,
-az lesz e NÉP ura!
S azé ez az Országos Ház!-
Látod, odalenn ugat még a kutya?!
De odafönn,
egyre csak dübög a pávatánc!!!
(TDT)

|
20»
|
József Attila: MAMA (1934)
(Utánérzés Orbániában)
. . .
HAZA
Már
tizenkét éve az árva
HAZÁMRA gondolok,
Mert bitangok pávatánca tapossa,
s nem vigyáznak rá az angyalok.
Vagyunk
néhányan a sorban,
akik kiáltanak lenn a porban:
"Hejjjj, NÉPEM te drága!
Ne hallgass,
sohase másra!
EGYÜTT menjünk fel a Várba!"
De Õ
nem ment.
Csak hallgatott némán!
Voksolt a vezírre,
Nem hallgatott énrám!
|
És
a strómanok,
milliók életén taposva,
egyre gazdagodnak
fenn a hatalomba!
Már
sokan nyafognak,
de lehet, hogy késõ!
A GYÛLÖLET hatalma
odafenn fénylõ!
Az (o)csmány
(v)ezír
túlságosan régen,
Tapos és táncol
a nyomorult magyar NÉPEN!
(TDT)
|
19»
|
József Attila: Kertész leszek
(1925)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Stróman
leszek!
Fidesz
bérenc stróman leszek,
lombkorona sétányt veszek,
nem törõdök én a fákkal,
csak a kormány támogatással.
Én
a NÉPET jól megvágom,
bepalizom deszka áron,
a tarvágást, azt se bánom,
mert a fákat mind kivágom!
|
Jó bort iszok és pipázok,
csak a pénzemre vigyázok,
és a tendert ha megnyerem,
nem ér engem veszedelem!
Mert
a vezír nagy hatalom,
ha valaki stróman VAGYON,
annak áll ez (O)csmány
(V)ilág,
s a NÉP SÍRJÁN
kinõnek a fák!
(TDT)

|
18»
|
József Attila: TISZTA SZÍVVEL (1925)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
A VEZÍR
MIT MÍVEL?!
Van
ám apám, meg anyám!
Már lenyúltam a hazám!
A NÉP
pénzén megtehetem,
a strómanokat etetem.
Mindet, aki
énnekem,
kinyalja a fenekem.
Az enyém minden HATALOM,
azt én oda nem adom!
Az ellenzék nem leli meg,
s az EU pénz se veszi meg!
Hogyha kell
én betörök,
akár embert is ölök!
|
Ha
értem egyszer feljönnek,
és itt a Várban felkötnek,
Csak nemzethy fû terem,
hatalomagy fejemen.
Utóirat (a
NÉP hangja):
Mert bíz
a NER elfogy
egyszer,
a NÉP szívében forr
a fegyver!
Rákérdez majd tiszta szívvel:
"(O)csmány (V)ezír,
Hát mit mível?!"
(TDT)
|
17»
|
József Attila: KEDVES JOCÓ! (1917)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Kedves
Lölõ!
(Te szeretnél gazdag lenni?!)
Én,
nem szeretnék gazdag lenni,
csak örökké hatalmon lenni!
Pávatáncot ropni,
enni,
s (o)rszágos (v)ezírnek
lenni!
Míg,
...
pávatáncom ropogatnám,
az EU-nak mutogatnám,
Oszt,
dicsekednék az USA-nak,
Milyen jó a MAgyarságnak!
(TDT)
|
|
16»
|
Ady Endre: Õrizem a szemed (1916)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Már
vénülõ kezemmel
loptam el, mit lehetett,
Már vénülõ szememmel
õrizek sok szemetet.
Nem tudom, hogy miért, meddig
maradok meg még idefenn,
De a hatalmat addig õrzöm,
amíg a múltból nem lesz új jelen!
(TDT)
|
|
15»
|
Ady Endre: ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX
MARGÓJÁRA
(Sírás és panaszkodás, 1905)
"Komp-ország"
"
Komp-ország,
Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb
álmaiban is csak mászkált két part között:
Kelettõl Nyugatig, de szívesebben vissza.
Komp-ország megindult dühösen
Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak,
ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer
emberrel, mi lesz ezekkel?
Kiki úgy oldja meg
a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz
évvel elõbbreélni nem lehet, bolygani az ûrben
nem lehet. Komp-ország
Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge."
|
(Utánérzés Orbániában)
. . .
Komp-országban
tilos égetni a(z)avart.
Komp-országban mindenki komposztál,
s gyûlölettel trágyázza a szart!
Trágyalében
úszik a komp oszt, nem köt
ki sehol.
Már nem csak õsszel gyûlik a(z)avar,
mert minden (o)csmány
(v)irágból
gaz lesz valahol!
Komp-országban
a(z)avarból nõl ki a király.
Odalenn szikkadt vályogba vegyül a lét,
odafenn gyûl ölet a hatalmi vágy!
Kikötni
nem tud a komp, oly messze a part!
Nincs már évszak, mikor elégethetnénk
a(z)avart!
Telnek az évek,
s a gyûlölet trágyázza a szart!
Mert komp-(O)rszág
(V)ezíre ilyen
hatalmat akart!
(TDT)
|
14»
|
Ady Endre: A magyar Ugaron (1905)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Orbánia
már csak vánszorog,
Az õsi föld csupa dudva, s cudar
alakoktól gyûlölt tetem.
Ez az (o)csmány
(v)ilág maradt
nekünk,
ezt a puszta hatalmat el nem ismerem!
Ez már nem is ugar,
ez maga a gyötrelem!
A NÉP
görnyedten hajlong,
s békés hullámok helyett,
már csak KOMP-ország hajója
ring.
Amerre nézek, égig
érõ giz-gazok,
s férgek vérszívó
csápja rág!
A gyûlölet karja ránk legyint,
Hát nincsen e földön már virág?!
|
Csönd van.
Ellep a sok gaz, dudva,
s cudar
alakoktól feketéllik a föld.
Ez Orbánia!
Ez a MAgyar ugar,
amelynek NÉPE elnyûtt,
meggyötört!
(TDT)

|
13»
|
200 éve született a magyar irodalom egyik óriása,
Madách Imre (1823.01.20.)!
Fõ mûve -Az ember tragédiája-
ma éppen olyan aktuális, mint megírásakor,
160 évvel ezelõtt.
. . .
Madách Imre: Az ember tragédiája
(1859-1860):
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
(Ádám V.)
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
A MAgyar NÉP mégis hibás vagyon,
hogy szolgává tette e KIPcsak borzalom!
S urrá lett rajta gyûlölt természete,
míg pecsétjét nyomta rá a nyomor szégyene!
(TDT)
. . .
Madách Imre: Az ember tragédiája (1859-1860):
Nem a kakas szavára kezd virradni,
De a kakas kiált, mert hogy virrad.
Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.
(Lucifer, VII.)
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
Az (O)csmány (V)ezír csupán KIPcsak tud maradni,
s kakas a dombján,
De tojást a NÉPnek sohasem tud adni!
Oszt, a NÉP nézheti-e másként ez útálatot,
mint gyûlölt vezírét
a dombján
legott?!
(TDT)
. . .
Madách Imre: Az ember tragédiája (1859-1860):
"Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe, és vakságra nagy."
(Lucifer, XV.)
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
Emberek sok ezre
akit (O)csmány (V)ezír cserbenhagyott,
Kikbõl a magyar NÉP volt összegyúrva,
mert nem csak alakja törpe, de tudása is,
Mellyel legott,
e nemzetet GYÛLÖLETBE túrta!
(TDT)
|
Madách Imre: Az ember tragédiája
(1859-1860):
"Be van fejezve a NAGY MÛ, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell."
(Az Úr, I.)
------------
és
ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember
tragédiája:
Hatalmas lett már e NAGY NYÛ, igen.
Gyûlöletben tocsog, míg az alkotó pihen.
Tizenkét éve jár már tengelyén,
Rájössz-e már, hogy újítni kell?!
(TDT)


|
12»
|
Petõfi Sándor: Anyám
tyúkja (1848)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
HAZÁNK
tyúkja ...
... aki legalább nem KÖVÉR, nem László,
és nincs bajusza, ami a szájába lóg!!!
Ejjjjjjjj,
mi a kõ (fidesz) TYÚKANYÓ,
kend a házunkban TOJIK itt benn?!
Lám,
csak jó a vezír,
jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Írdogál
majd mindent alá,
Még a HAZÁNKRA is
rászáll, ...
Oszt, a
vezírrel pávatáncol,
S mégse verik ki a HAZÁNKBÓL!
(TDT)
|
|
11»
|
Petõfi Sándor: Szeptember végén (1847)
"Még
nyílnak a völgyben a kerti virágok,
"
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Még
mondják,
"a magyart csak sújtja
az átok",
Hisz újra a GAZSÁG
mi minket legyõz,
Mert a NÉP tûr csak,
hallgat és tátog,
Míg (o)csmány
(v)ilág kél
a szeme elõtt!
Még
remélheted, hogy lesz majd egy új nyár,
Ami feledteti a zordon telet,
De látod, csak a GYÛLÖLET
szele zúg már,
Szegény NÉPEM!
Hogy lesz ebbõl új kikelet?!
|
Ím,
nem csak õsszel fonnyad az élet,
S, nem csak az öregnek fogy a hite,
Az ifjak szájából száll az ítélet,
Elhagyom HAZÁM , s vissza
se nézek ide!
Hát
így lesz ez ország helye a gyásznak,
S, földjét fedi majd sok millió tetem,
Pávatáncot rop az (o)csmány
(v)arázslat,
Míg idelenn a NÉPNEK
jut a verem!
(TDT)
|
10»
|
Petõfi Sándor: A négyökrös
szekér (1845)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Ez
Pesten történt, mást nem mondhatok.
Mert,
MAgyarországon íly dolgok megtörténnek.
Az egyetemi koleszból egy társaság elindult,
oszt, a rendszerváltásba menének.
Akkor még a saját lábukon mentek,
Fiatal Demokratáknak hívták
a fogatot,
amivel (O)rbániában
(V)égül megjelentek,
Mert,
Bizony kezdetben a fogat,
csak néhány ökörrel, és lassacskán
ballagott.
E
FIDESZ társaságban a vezír (o)rbán
(v)alék,
kinek szájából dõltek az ocsmány
beszédek,
Oszt, hatalomra kerülve õk,
fosztogatni kezdték a bús magyar NÉPET.
Persze a NÉP egyre csak ábrándozott,
a jobb jövõ reménye végett,
és újra meg újra megválasztották
e fogatot,
Így aztán a fidesz
fogat,
Egyre több ökörrel,
és egyre gyorsabban ballagott!
|
Alig telt egy év
el,
és szájer a vonaton
ülve
Alaptörvényt is alkotott,
ami visszavezet a boldog múlt idõkbe,
választottak maguknak ispánt,
raboltak a NÉPTÕL
földet és nagy vagyont!
Oszt, ...
most már az EU-ból
vezetik ki a fogatot,
míg két millió birka voksolva béget,
és egy rakás egyvérbõlvaló-nemzethy
ökör
ballag OTT!
(TDT)

|
09»
|
Petõfi Sándor: János vitéz (1844)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Tüzesen
süt le a nyári nap sugára,
a napelemekbõl a kormány kasszába.
Nem fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
mert (o)csmány (v)ezírnek
nagy hatalma vagyon!
Gyûlölet
bûze ég a költségvetésben,
hétszeres gázár van a rezsiköltségben!
S, míg az inflációtól te már alig
élsz,
õ addig a Várban
szotyizva heverész.
Bíz,
a Nemzeti Bank megnyílik elõtte,
de õ az aranyat már régóta eltette,
Mert ott a jó föld, a folyó, a patak,
hatalomagyának sejtjei odatapadtanak!
De
nem ám csak az EU-nak támogatására,
hanem a nemzethy Nagy Magyarországra!
Tokajnak borára, az országnak
földjére,
strómanok nevére írva a vagyon,
sok törvénybe!
(TDT)
|
|
08»
|
Arany János: Toldi (1846)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Már
csak gázon tûz ég, az is csak pislákol,
Alig-alig lobog a ledégõ a házon,
(o)rbán (v)iktor
réme úgy lobog fel nékem,
hátrafele nézve az elmúlt kétszáz
éven!
Rémlik, mintha látnám apró kinövését,
e MAgyar hazába' pávatánca rémét,
Hallanám cinikus hangját a szavának,
kinek a házában csuhások tanyáznak!
Egykor ez
a zember kellett a gáton,
mára már õ az úr hetedhét országon!
Ha most észbekapna, s eljõne közétek,
bizony ti emberek jól meglepõdnétek!
Százan se bírnátok a hatalomagyát,
gyûlöletbeszédét, és szotyiszagát!
Elhûlnétek, látva rettenetes hasát,
és zsebredugott kézzel,
ahogy lenéz terád!
ELSÕ,
és egyben UTOLSÓ ének
. . .
ÉG a napmelegtõl a kopár
sík szarja,
fidesz birkanyájak legelésznek
rajta.
Nincs, csak sárga nyû már a fidesz
mezõben,
nincs csak kövér tökfej a gyûlölet NERdõben!
Az ország hûvösében a NÉP
már csak rabszolga,
de az (O)rszágos (V)ezírnek
legjobb rendin megyen dolga!
Hej, ott fenn ügyesen, tíz éve rakottan,
az (O)rszág (V)agyonán
üldögélnek ottan!
|
MÉSZAROS
osztálytárs, alig-alig ésszel,
a közösben turkál, s abból vagyont tész
el!
És ha óriás gazembernek képzelné
valaki,
mely a MAgyar NÉPNEK vérét
most szíja ki,
Az bizony láthatja,
hogy a válunál az ökrök szomjasan vedelnek,
míg EU pénzekért
háborúra kelnek!
De EGY, csak egy legény van talpon
a vidéken,
ameddig az EU tart, messze földön
régen!
Oszt szörnyû hatalomagy reng a nyakán, vállán,
pedig még hitlerbajusz sem nõtt ki az állán!
Régi történetre,
Trianonra bámul,
mert õ más mezõkre vágyik e határrul!
(TDT)
|
07»
|
Arany János: Családi
kör (1851)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Zabálni
köll

|
Este
van, este van: zúg a vezír
gyomra!
Éhezik a NÉPE,
de rájuk nincsen gondja.
Talpnyalók a Várban vele együtt falnak,
mert bíz a vezírnek strómanjai vannak.
Míg õ pávatáncol, s közbe
szotyit köptet,
a többiek lomhán körötte görögnek,
Csapong a szájer is, az
ereszt sodorván,
meztelen menekül, a meleg buliról mán!
Mesélik,
... a vezír falai fehérek,
a mennyezeti freskókra meszet kenének.
De mivel õ oly igen jámbor
fajta,
fõfalán Trianon
országa van rajta!
Mészaros lölõ
már megszólalni restell,
tévé sztár arája
lépked elnyúlt testtel,
Meg-megáll, körülnéz,
"Mennyi pénz van itten?!
Amíg nem láttam, bizony el se hittem."
Kinyílik
az ajtó,
s a tiborcz lámpák
fénye,
a teraszra világít -a vezír
büszkesége.
Tiborcz a veje,
de a lánya
se muja,
divattal üzletel, rajta drága ruha,
Gucci a táskája, karján több milliós
óra,
s ott áll a ház elõtt a terepjárója.
Aztán elvegyül e díszes társaságba,
néki a turizmus az igazi (pénz)világa.
A szomszédos
szobából
propaganda zaj szól,
benne a rogán ül,
(le)hallgat, s Pegazust rajzol.
Kezébe média, és nem ügyel már
másra,
csak, hogy jól látszon a vezír
pávatánca!
Szépen megfizetik a papokat, pópákat,
a sajtót etetni a gulyás
próbálgat,
De ha kérdeznének, mert oly kíváncsiak,
dülledt szemmel így szól:
"Ez nálunk nem divat."
Helikopter száll
le, a szíjjártó
van rajta,
kinõtt zakóját egy szolgára akasztja.
Táskáját leteszi,
vajon mi van
benne?!
A vezír örülne,
ha szerzõdésre lelne,
amit a NÉP fizet
sok milliárd pénzzel,
és amit lenyelet odalenn a NÉPPEL.
|
De nem késik
bíz a jó judit asszony,
illõ, hogy a vezírnek új törvényeket
hozzon.
A jogállamiságról írt le sok-sok
szépet,
mert, hogy az EU-tól
csak így kaphatnak pénzet!
A vezír még zabálna,
sok rokon, barát éhes,
"Ha fizet már az EU,
attól lesz majd pénzes,
az összes hû talpnyaló, akik velem esznek!"
Oszt, egy-egy korrupt tender kijut majd ezeknek.
De
vajon ki zörget idefenn a Várba?
Csak nem a magyar NÉP
jutott a Karmelitába?!
"Ki az? Mi az? Vajon honnan jötTEK?!
Nézzetek utána hûséges cselédek!"
S, új hírekkel jön be azonnal a rogán:
"Kordont bontott a NÉP,
fenn a Karmelitán!"
Dühös
lett a vezír,
a zabálásnak vége!
Behallatszik hozzá a NÉPNEK
beszéde!
Ömlik a SZÓ lassan,
valamint a patak,
mennél tovább folyik, annál inkább
dagad.
Ahogy beszélnek, arcuk egyre pirul,
beszélnek az eltiport SZABADSÁG
napjairul,
S, miközben SZÓL a SZÓ,
szemeik könnyben úsznak,
nem látta a vezír
a NÉPET ilyen lázadóan
búsnak!
Most már
a talpnyalók is odafigyelnek,
tovább zabálni bizony õk sem mernek.
De bíz a NÉPNEK
nem áll meg beszéde!
A gaz hatalomnak meginog a széke!
A vezír (hatalom)agyába
nyilall gondolatja,
"Mi lesz hatalmammal, ha a NÉP
folytatja?!"
Este
van, este van: már a LED se világít,
KIPcsak vezírnek csak a HATALOM
számít.
A talpnyalók a tánchoz
már nem kontráznak szépen,
a propaganda se szól úgy ahogyan régen.
Menekül a vendég, s már csak arra gondol,
mi lesz a vagyonnal, mit kisíbolt e honból?!
Így veszíti el
a vezír a hatalmát,
S, kapja vissza a NÉP õsi birodalmát!
(TDT)
|
|
06»
|
Arany János: Ágnes
asszony (Ballada, 1853)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Mágnes
asszony pennája,
avagy Balladai homály Orbániába'
|
Mágnes
asszony fenn a Várba'
a vezír törvényeit vonza.
Vezír törvényt, rendeletet
pennájával delejezi tolla.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Ott van néhány
furcsa szerzet:
-Mágnes asszony, mit vonz kelmed?
-Csitt te, csitt te, ellenzéke!
Nem tanultál engedelmet?!"
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Összefut ott
néhány stróman,
-Mágnes asszony, hát vezéred?
-Teraszán áll, zsebben kézzel,
s lenézi a NÉPET éppen.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Jõõõõõ
a kövér: "Mágnes asszony
Országházba gyere mostan!"
-Te házmester, hogy mehetnék,
míg e törvényt ki nem
mondtam!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Nagy az Országnak
a háza,
sok talpnyaló alig fér be.
Oszt a kövér házmester,
büntetést oszt ellenzékre!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Mert bíz,
alig ad szót nékik,
csak beszélnek a semmibe,
A NÉP nevében felszólalnak,
tán nem is hallja senki se?!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Ám,
ahogy az idõ pereg,
börtönöknek zárja nyílik,
Kijöhet a betyársereg,
Mágnes asszony bennük bízik.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Öltözetjét
kisimítja,
kifényesít minden gombot,
Bármi törvény
aláírja,
s közben vezírére gondol.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Országházba
ahogy belép,
képviselõk ülnek sorra,
Egykedvûen nézik Katát,
csak az ellenzéki fej mogorva!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
"Mágnes
asszony, mit mûveltél?
Kiknek adtál amnesztiát?
Terroristák bíz ezek mind!
Lejárattad a Kúriát!"
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
|
Körültekint Mágnes asszony,
kicsit inog, meg-megszédül.
Úgy véli, hogy hangokat hall,
talán éppen a vezértül?!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
"Méltóságok,
hölgyek-urak!
Fõispánok nemzethesek!
Engem szólít fenn a vezír,
Veletek itt nem ülhetek."
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
"Írnom
kell sok amnesztiát,
bûnözõket kiengednem!
Családbarát az én lelkem,
mert a vezír másként
nem bízhatik meg énbennem!"
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Összenéznek
képviselõk,
Mágnes asszonyt hallván.
Csend vala az Országházban,
lenn a Várnak alján.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
-Eredj hát,
te szegény asszony,
írd a sok kegyelmet!
A jó vezír meg ne tudja,
hogy a pennád reszket!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Újra megy hát
Mágnes asszony,
Fel vala a Várba.
Vezír törvényt, rendeletet
pennájával delejezi,
Míg a vezír az EU-ban
pávatáncát járja.
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Virradattól
késõ estig
ír, csak ír az asszony.
Embercsempészekre gondol,
nehogy aztán
bárkit majd kihagyjon!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
És ez így
megy,
meg nem állna.
Hisz sok a vezír rendeletje,
Oszt a héten jön a Pápa!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Lassan õsz
lesz Kata haja,
s gyorsan fut az öt hét,
Midõn tábornokká nevezi ki,
az õ drága férjét!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
Odafönn
a Palotába'
Mágnes asszony vajon meddig bírja?
Háááát, ameddig vezírének
törvényeit,
A delejes pennájával,
szépen aláírja!
Oh, hatalom atyja, ne hagyj el!
(TDT)
|
|
05»
|
Arany János: Mátyás
anyja (1854)
(Utánérzés
Orbániában)
. . .
Nyomorult
MAgyar NÉP! (NÉPballada) 
|
Nyomorult
MAgyar NÉP
levelét megírta,
Elrejtett könnyével
azt is telesírta.
Hová megy
a levél?
A Karmelitába?
Hisz ott zárva vagyon
a vezír postája!
"Hejjj, NÉPEM!
Hát mozdulj!
Oda,
fel a Várba!
Különben így maradsz
a nehéz rabságba!"
"Aranyat,
ezüstöt
elloptak már tõled!
Ami volt, reményed
kimosták belõled!"
"Hát
mozdulj!
Hát indulj!
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az én NÉPEM,
ha megejt az ármány?!"
"Adassék
e levél,
mind a MAGYAR NÉPNEK!
Tulajdon kezébe,
városnak-vidéknek!"
|
Míg
fel nem jutnak e szók
a Karmelitába,
onnan pedig az egész
(o)csmány (v)ilágba!
S el nem takarodék,
ez (o)tromba (v)ezír
a börtönnek zugába!
De lám csak,
ott repül egy fekete holló,
Csõrében a levél,
vagy ahhoz hasonló.
Vezír
a teraszán
lenéz a NERdõre,
"Mit nézTEK bugyután?
A madarat lõjjétek,
El kell venni tõle!"
Ám, napestig
a NERdõn ûzeti hiába,
Éjfelen kopogás
hallik e HAZÁBA!
Ki kopog?
Mi kopog?
Tán a fekete holló?
Csõrében a levél,
vagy ahhoz hasonló!
A magyar NÉP
pecsétje
fényesedik rajta,
Benne a levélben
a NÉPNEK akaratja!
(TDT)
|
|
04»
|
Arany János: Walesi
bárdok (1857)
(Utánérzés
Orbániában)
|
viktor
vezír KIPcsak
vezír,
páncélatóval jár.
Hadd látom, úgymond,
mennyit ér e MAgyar tartomány?
Lám,
van itt folyó, és földje jó.
S, megterem itt minden növény!
A NÉP dolgozik, mint a
barom,
oszt,
amit termel,
mind az enyém!
Vezír! valóban
az EU
egyik legszebb országa EZ,
Földet, folyót, meg NÉPNEK
valót,
S hegy-völgyet benne lelsz!
viktor
vezír KIPcsak vezír,
páncélatója jár.
Körötte csend, amerre ment,
és néma tartomány.
Vajon, mé-szarosé
a vár?
Melyben aznap este szállt,
Mé-szaros é, a vár ura,
Ki vendégli e zsiványt?!
Sültet és
halat, pörköltet pacalt,
S, mit a NÉP csak elképzele,
Cseléd csoport, száz szolga hord,
hogy a vezír megteljen vele.
-Ti urak, ti urak!
Kiket ispánnak tettem én,
Hát nem koccintotok?!
Hogy sokáig éljek én!
-Ti urak, ti urak!
Ti talpnyalók, ebek!
Hát nem köszönt senki ma már?!
Hol van, ki zengje tetteim?!
Elõ egy MAgyar tanár!!!
Szó bennszakad,
hang fennakad,
lehellet megszegik,
A bezárt iskolából,
egy kirúgott õsz tanár,
szólni emelkedik.
Itt
van vezír, ki tetteid
elzengi, szól az agg,
Hát nézzeTEK,
mert bizony,
egyszer mondhatom el csak!
"Az óra
pörög, NÉPED
csak nyög,
a forint már semmit ér!
Nincsen tized, csak rezsit fizet,
de a gyerek minden nap enni kér!
Te tetted ezt vezér!!!
|
Lenyúzva
NÉPÜNK százezrei,
míg te páholyból meccset nézegetsz!
Sírva morajlik a NÉP,
vezír, te tetted ezt!"
-Kirúgni,
el! Ez rosszul felel!
-ím a vezír parancsa már.
-Lágyabb
szöveg kell nekem!
-s, belép egy ifjú tanár.
"Ó, még
halkan zúg az esti szél,
a Duna fölött,
vezér,
De meglásd, egyszer megfizet
a NÉP neked mind ezér'!"
-Kirúgni ezt
is! Nem hallgatom!
Micsoda beszéd!
Rend legyen itt, azt akarom!
Húzzad cigány a zenét!
De
vakmerõn, s hivatlanul
elõáll harmadik,
Õ, bizony dalban mondja el,
mi imígyen hallatik:
"Fogytán
a tanár!
No, halld meg,
ó, vezér!
Neved ki diccsel ejtené,
a NÉP között
már alig él!
Diákok siratnak
sok tanárt!
No, halld meg,
ó, vezír!
Átok fejedre minden dal,
mit érted bárki énekelni bír!"
-Meglátom én! -s a vezír
rettentõ parancsot ád:
-Kirúgni mind, ki ellenszegül,
minden rebellis tanárt!
S,
viktor vezír, KIPcsak vezír
páncélautója messze jár,
Utána, bizony pusztaság
a MAgyar tartomány.
Sok száz kirúgott
tanár
Családja szenved, s magába' sír,
De egy se bírta mondani,
hogy "Éljen a vezír"!
Az országban
néma csend,
A Várba benn, se künn
se ének, se szó nem hallatik.
A vezír álmára
vigyáz a TEK,
és álmában vannak még akik,
voksolnak rá,
s, akik néziTEK,
hogy a királyi Várban még fenn lakik!
De
furcsa álom gyötri õt,
zúg síp, dob, zene,
harsog sok harsona!
És fülébe zúgja átkait
az úri (stróman) lakoma!
(TDT)
|
|
03»
|
Arany János: Tetemre
hívás (1877)
(Utánérzés
Orbániában)
|
A NERdei
sötét NERdõben
NÉPEMRE lesnek sötét
erõk.
Gyûlölet fegyver a vezír kezében,
"Ó, egek, hát
milyen idõk!"
NÉPEM szívébe tõrt döftek
õk!
S, irat a vezír
új alaptörvényt,
abban a NÉP szava se be,
se ki.
És ha siratni jönne
akárki már most,
"Jaj, annak aki parancsom megszegi!"
Amerre jár,
csak fekete ponyva,
nappali fénybe se süt be a nap!
Az (O)rszágos (V)ezírnek
csak az a gondja,
a csuhás a misét õ érte
mondja,
és aki mást mond,
az fûbe harap!
|
De eltûnt a
gyilkos gyûlölet tõrrel,
helyette strómanok jönnek
elõ.
A NÉP tetemét gyilkos
erõvel,
s rendeletekkel fedi le õ,
Így biz a gyilkos sosem kerül elõ!
Az aggok kihalnak,
Az ifjak elmennek,
S a NÉP szívébõl
nem serken a vér.
Csak tanárok, s diákok énekelnek,
magába zúg a tömeg ezér':
"Te vagy a gyilkos (o)csmány
(v)ezér!"
(TDT)

|
|
02»
|
|
01»
|
Vörösmarty Mihály:
A vén cigány (1854)
(Utánérzés
Orbániában)
|
Húzd
rá flórián!
Évek óta zsebedben az ára!
Íme az Út a munka világába!
Másnak elég a sors kenyéren és vizen,
ha te ülhetsz a cigányság nyakába!
Már rég szabadultál,
elteltek az
évek,
Ugye orbán elõtt nem így volt az élet?!
Húzd, ki tudja meddig húzhatod!
Mikor lesz a vezíred bukott!
Míg te dõzsölsz, a cigányság
csak koplal,
húzd rá flórián, ne gondolj a gonddal!
Hát, nem tanultál a börtön évekbõl,
amint üldögéltél egy zárkában
a priccsen?
Hogy nem felejt az ember a lõrétõl,
legfeljebb egy idõre kótyagos, becsiccsen!
Ahogy a vezíred,
te is veted a keresztet,
mert az amnesztia téged jócskán kieresztett.
Hááááát,
húzd, ki tudja meddig húzhatod!
Mikor lesz a vezíred bukott!
Míg te dõzsölsz, a cigányság
csak koplal,
húzd rá flórián, ne gondolj a gonddal!
|
Népednek csak
nyûg ez a nyomorú föld,
Mely,
tõled aztán foroghat keserû levében,
Mert annyi bûn és szenny költözött
tevéled
rájuk az elmúlt jó pár évben!
Hááááát,
Hadd jöjjön el egy új világ,
amelyen nincs már vezíred átka!
És téged se hordoz már e föld,
e jobb, e szebb világba!
Húzd, ki tudja meddig húzhatod!
Mikor lesz a vezíred bukott!
Míg te dõzsölsz, a cigányság
csak koplal,
húzd rá flórián,
gondolj hááááát, ...
gondolj már a gonddal!
(TDT)

|
|