Irodalmi átiratok
Örökérvényû irodalmi mûvek aktuális utánérzései Orbániában

Az átiratokat (irodalmi utánérzéseket) elkövette: T.Dénes Tamás

----NAGYÍTÁSHOZ kattints a KÉPEKRE!

Weöres Sándor (1913-1989): A birka-iskola
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Orbániában már nem csoda,
az állami birka-iskola!

Ha a diák nem szól,
csak báNATosan béget,
annak jár a vezírtõl dicséret.

Sõt, … a tanár,
aki agymossa a nemzethy báNATot,
éhbérért akár tanár maradhat ott!

Így hááááát, …
Orbániában már nem csoda,
hogy nem marad más,
csak birka-iskola!
(TDT)

Móricz Zsigmond (1879-1942): A török és a tehenek
(Utánérzés Orbániában)
. . .

A MAgyar vezír fejezet …

Van egy MAgyar MEHEMED,
ki sose látott EMBERet.
Bizony ez a mehemed,
egy külön MAgyar fejezet,
mert nem is tudta mehemed,
hogy milyenek a zEMBEREK!

Háááát, úgy gondolta mehemed,
"Jobb, ha ki én nem megyek.
Inkább, Váramba' leszek,
és teraszomról lelesek."

Egyszer aztán mehemed,
addig-addig leshetett,
míg meglátott sok EMBERet!

Csudálkozott mehemed,
"Ilyenek a zEMBEREK?!
Én vezír vagyok, ... MEHEMED,
De kik e furcsa szerzetek???"

Nézegette mehemed,
hányfélék a zEMBEREK.
Meg is számolt mehemed,
vagy kétféle EMBERet:

Voltak bégetõ birkák,
és marhák, akik bírták,
hogy a vezír mehemednek,
köze sincs a zEMBEREKhez.

Így a vezír fenn rekedve,
szotyit köp a zEMBEREKre!
Oszt, akik mégse birkák,
a vezírt jól kiNYÍRJÁK!
(TDT)

Móricz Zsigmond (1879-1942): Iciri-piciri mese
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Egyszer volt, … bíz még ma is van, …

Volt egyszer egy nem is oly piciri Váracska,
abban élt éldegélt egy óriás pocakos viktorka.

Volt annak sok iciri-piciri kis ökre,
rákaptak a nem is oly piciri KÖZÖSRE.

Csizmát húz az óriás pocakos viktorka,
nehéz az út a nem is oly piciri EU-ba'.

Bejárja a NÉPÉTÕL lenyúlt kis NERdõt,
de nem elég még az agymosott sok felnõtt.

Bejárja hát, határon túl is a világot,
de az EU-ban nem talál egyetlen jó barátot.

Ám, rátalál pár diktátorra, türkménre és törökre,
Türk tanácsba befogadták, ökreivel örökre.

Így örülhet még viktorka sok ökrének,
de NINCS VÉGE az iciri-piciri mesémnek!

(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kemény Simon, Karperec)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Arc-lemez

A vezíremnek arca szép legyen,
A bõr rajta vastag, mint fenekén.
Ha barackot ad, ... ne tegye mérgesen,
És meztelen táncoljon a NÉPÉN, nemzethén!

Két lába közt tartsa zsebében kezét,
Szotyival szájában üzenjen hadat!
S, ha megnyalja szája szegletét,
Lölõnek ennyit mondjon csak: harap!

A koronát húzza be homlokig,
Oszt, amíg dalol HUXIT éneket,
Pávatáncoljanak, akik
Gondolnak róla szépeket!

Arcán nemzethy mosolya,
Aranyere legyen temérdek karát!
S, ha viktátor lesz csak az EU-ba',
Bátran tapossa el magát!
(TDT)

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)
(Kosztolányi Dezsõ, Mint aki halkan belelépett)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

T.DénesT.: Így szívtok ti (2023)

Mint aki halkan, … de vezír lett,

Oszt töretlen hatalma egyre nagyobb,
Míg alattvalók lettek és cselédek,
Kiken pávatáncol és lépked gyalog,

Mint aki halkan … de vezír lett.

Most pedig NÉPÉN nevet és fintorog,
Szájszélét nyalja egyre, miközben morog,
S erkélyérõl néz le fentrül,
míg Várában trónjára fent ül!

És talpnyalók hada áll körbe csendbe,
(O)csmány (V)ezírük szavára lesve!
S emelnek szobrot, festenek képet,

Róla, ki halkan … de vezír lett!
(TDT)

Kosztolányi Dezsõ: AKARSZ-E JÁTSZANI? (1912)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

E rút világban, mondd, akarsz-e lenni?
Akarsz e NÉPNEK mindig-mindig ártani?!
Akarsz-e EGYÜTT sötétbe lenni?
Vagy inkább végleg világosra váltani?!

Akarsz-e bús magzatot szülni,
s átszenvedni egy-egy rút életet?
Vagy vágyódva-vidáman repülni,
amíg csak élsz, … amíg lehet!

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
tavaszi virág, s lombhullató õsz?
Lehet-e futni, szállni véled,
míg a tél fagya már elidõz?!

Akarsz-e békés, tiszta szívvel élni,
GONDOLKODNI csendben, …
semmitõl se félni?
S, bízni, hogy majd egyszer,
nem lesz sok-sok beteg ember, …

Kiknek a télbõl csak a fagy maradt,
és nincs már erõ, se szépség, …
se remény, se akarat!

Vagy, akarsz-e inkább örökké élni,
s örülni, hogy minden valóra vált?
Kérdezni, és választ REMÉLNI,
s csak eljátszani … a HALÁLT?!
(TDT)

Heltai Jenõ (1871-1957): Vallomás
(Mi ketten egymást…)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Mi soha egymást meg nem értjük,
vezírem, … ezt én vállalom!
Mert a pénz, mit NÉPEMTÕL kicsalt,
Bizony temérdek KÖZÖS VAGYON!

És ha csalt, …
hát úgy tette, hogy NÉPEMET
nyomorba döntse le!
Így tûnt el néhány stróman mögött,
a nemzeti vagyon KÖZPÉNZ JELLEGE!

Vagyona, tehát közpénzre épül,
vezírem, … ezt így kimondhatom!
És pocakja nõ csak, amíg végül,
agyára megy a HATALOM!

Még ön a vezír!? Habár tudom,
hogy ennél is többet akar!
Pár nap múlva lesz hatvan éves,
de elfeledte már,
hogy volt egyszer demokrata és fiatal!

Volt, mikor nem a múltba merengett,
hol kollégiumba', hol Oxforba' lakott,
és ma, … a Karmelitában éli életét,
ott pávatáncol, …
és talpnyalói közt ragyog!

Zavartan nyalja szája szélét,
s, álarca mögött nézése hamis,
Mint az elfelejtett régi eszmék,
s, mindenki ellen vívott harca is!

Ma még van néhány strómanja,
és agymosott nemzethy voksa millió, …
De egyre dühösebb a NÉPE,
és egyre többen kiáltják,
hogy …
"Az (O)csmány (V)ezír CSALÓ!"
(TDT)

Heltai Jenõ (1871-1957): Mert dalaimnak …
(Kis Kató …)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Mert NÉPEMNEK van egy része,
Mely agymosott, …
és (még) kisebbségnek mondható,
Ezért, ha megszólítom õket,
Csupán csak ennyit mondhatok:
"GONDOLKODJ EL! … Ne legyél TAHÓ!"

Így hát, verseimnek az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Ezeknek semmiképp se tetszik,
Sõt, visszatetszik, ki rájuk mondja: "DE JÓ!"

Persze, ... hogy õket tegezni merem,
Lehet, hogy botránynak mondható,
Hiszen egy tahót, csak magázni kéne,
Vagy szólíthatnám úgy is: "HAHÓ!"

Mégis, ha kimondom véleményem,
Mely túlnyomónak mondható,
Megszólal agyam és egész lényem:
"GONDOLKODJ EL! … Ne legyél TAHÓ!"

Az ám!
De NÉPEMNEK az a része,
Mely agymosott, …
és (még) kisebbségnek mondható,
Az (O)rszágos (V)ezírhez hûen kiáltja:
"Egyvérbõlvalók vagyunk! Jaj, de jóóóó!"

Ezért, ha hangom, s örök reményem,
Egyre kevésbé hallható, …
Bizony a NÉPEM magára vessen,
És jól vigyázzon!
Mert belõle is lehet (még) TAHÓ!
(TDT)

József Attila: ALTATÓ (1935)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Lehunyja kék szemét az ég,
míg sok szemét egymásra vigyáz.
Nyomorban alszik el a NÉP,
míg odafönn dübörög a pávatánc!

A vezír már mindenre rátette kezét,
odalenn rezsitõl roskadozik a ház.
Már csak csend van, nincs beszéd,
és hajléktalan lészen, aki nem vigyáz!

A médiában az EU-t szidni sikk,
de közben az EU-s pénzekbõl
megy a vihánc!
S éhesen alszanak a báNATos kicsik,
míg odafönn dübörög a pávatánc!

A vezír és bandája jól érzi magát,
gazdagodik mészaros, s a sok jóbarát.
Lett belõlük fõispán, sõt apát,
s kormányülésen lengetik
Nagy Magyarország zászlaját!

De odalenn a NÉP zihálva sír,
lassan luxus az evés, az ivás!
Ám, a Karmelitában a vezír …
még enni bír,
nekik nincs infláció, …
nincs drágulás!

-Aki "magunkfajta" -mondja õ,
-az lesz e NÉP ura!
S azé ez az Országos Ház!-
Látod, odalenn ugat még a kutya?!
De odafönn, …
egyre csak dübög a pávatánc!!!
(TDT)

József Attila: MAMA (1934)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

HAZA

Már tizenkét éve az árva
HAZÁMRA gondolok,
Mert bitangok pávatánca tapossa,
s nem vigyáznak rá az angyalok.

Vagyunk néhányan a sorban,
akik kiáltanak lenn a porban:
"Hejjjj, NÉPEM te drága!
Ne hallgass, … sohase másra!
EGYÜTT menjünk fel a Várba!"

De Õ nem ment.
Csak hallgatott némán!
Voksolt a vezírre, …
Nem hallgatott énrám!

Stróman leszek!

Fidesz bérenc stróman leszek,
lombkorona sétányt veszek,
nem törõdök én a fákkal,
csak a kormány támogatással.

Én a NÉPET jól megvágom,
bepalizom deszka áron,
a tarvágást, azt se bánom,
mert a fákat mind kivágom!

Jó bort iszok és pipázok,
csak a pénzemre vigyázok,
és a tendert ha megnyerem,
nem ér engem veszedelem!

Mert a vezír nagy hatalom,
ha valaki stróman VAGYON,
annak áll ez (O)csmány (V)ilág,
s a NÉP SÍRJÁN kinõnek a fák!
(TDT)

A VEZÍR MIT MÍVEL?!

Van ám apám, meg anyám!
Már lenyúltam a hazám!
A NÉP pénzén megtehetem,
a strómanokat etetem.

Mindet, aki énnekem,
kinyalja a fenekem.

Az enyém minden HATALOM,
azt én oda nem adom!
Az ellenzék nem leli meg,
s az EU pénz se veszi meg!

Hogyha kell én betörök,
akár embert is ölök!

Kedves Lölõ!
(Te szeretnél gazdag lenni?!)

Én, …
nem szeretnék gazdag lenni,
csak örökké hatalmon lenni!
Pávatáncot ropni, … enni,
s (o)rszágos (v)ezírnek lenni!

Míg, ...
pávatáncom ropogatnám,
az EU-nak mutogatnám,

Oszt, …
dicsekednék az USA-nak,
Milyen jó a MAgyarságnak!

(TDT)

Ady Endre: Õrizem a szemed (1916)
(Utánérzés Orbániában)
. . .
Már vénülõ kezemmel
loptam el, mit lehetett,
Már vénülõ szememmel
õrizek sok szemetet.

Nem tudom, hogy miért, meddig
maradok meg még idefenn,
De a hatalmat addig õrzöm,
amíg a múltból nem lesz új jelen!
(TDT)

Ady Endre: ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX MARGÓJÁRA
(Sírás és panaszkodás, 1905)
"Komp-ország"

"… Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettõl Nyugatig, de szívesebben vissza.
… Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel?
… Kiki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel elõbbreélni nem lehet, bolygani az ûrben nem lehet. Komp-ország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge."

(Utánérzés Orbániában)
. . .

Komp-országban tilos égetni a(z)avart.
Komp-országban mindenki komposztál,
s gyûlölettel trágyázza a szart!

Trágyalében úszik a komp oszt, nem köt ki sehol.
Már nem csak õsszel gyûlik a(z)avar,
mert minden (o)csmány (v)irágból gaz lesz valahol!

Komp-országban a(z)avarból nõl ki a király.
Odalenn szikkadt vályogba vegyül a lét,
odafenn gyûl ölet a hatalmi vágy!

Kikötni nem tud a komp, oly messze a part!
Nincs már évszak, mikor elégethetnénk a(z)avart!
Telnek az évek, …
s a gyûlölet trágyázza a szart!
Mert komp-(O)rszág (V)ezíre ilyen hatalmat akart!
(TDT)

Ady Endre: A magyar Ugaron (1905)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Orbánia már csak vánszorog,
Az õsi föld csupa dudva, s cudar
alakoktól gyûlölt tetem.

Ez az (o)csmány (v)ilág maradt nekünk,
ezt a puszta hatalmat el nem ismerem!
Ez már nem is ugar,
ez maga a gyötrelem!

A NÉP görnyedten hajlong,
s békés hullámok helyett,
már csak KOMP-ország hajója ring.

Amerre nézek, égig érõ giz-gazok,
s férgek vérszívó csápja rág!
A gyûlölet karja ránk legyint, …
Hát nincsen e földön már virág?!

Csönd van.
Ellep a sok gaz, dudva, s cudar
alakoktól feketéllik a föld.
Ez Orbánia!
Ez a MAgyar ugar, …
amelynek NÉPE elnyûtt, meggyötört!
(TDT)

Madách Imre: Az ember tragédiája (1859-1860):
"Be van fejezve a NAGY MÛ, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell."
(Az Úr, I.)
------------
… és ím 160 év után a MAgyar (orbániai) ember tragédiája:
Hatalmas lett már e NAGY NYÛ, igen.
Gyûlöletben tocsog, míg az alkotó pihen.
Tizenkét éve jár már tengelyén, …
Rájössz-e már, hogy újítni kell?!
(TDT)

Petõfi Sándor: Anyám tyúkja (1848)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

HAZÁNK tyúkja ...
... aki legalább nem KÖVÉR, nem László,
és nincs bajusza, ami a szájába lóg!!!

Ejjjjjjjj, mi a kõ (fidesz) TYÚKANYÓ,
kend a házunkban TOJIK itt benn?!

Lám, csak jó a vezír, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Írdogál majd mindent alá,
Még a HAZÁNKRA is rászáll, ...

Oszt, a vezírrel pávatáncol,
S mégse verik ki a HAZÁNKBÓL!
(TDT)

Petõfi Sándor: Szeptember végén (1847)
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, …"
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Még mondják, … "a magyart csak sújtja az átok",
Hisz újra a GAZSÁG mi minket legyõz,
Mert a NÉP tûr csak, hallgat és tátog,
Míg (o)csmány (v)ilág kél a szeme elõtt!

Még remélheted, hogy lesz majd egy új nyár,
Ami feledteti a zordon telet,
De látod, csak a GYÛLÖLET szele zúg már,
Szegény NÉPEM!
Hogy lesz ebbõl új kikelet?!

Ím, nem csak õsszel fonnyad az élet, …
S, nem csak az öregnek fogy a hite,
Az ifjak szájából száll az ítélet,
Elhagyom HAZÁM , s vissza se nézek ide!

Hát így lesz ez ország helye a gyásznak,
S, földjét fedi majd sok millió tetem,
Pávatáncot rop az (o)csmány (v)arázslat,
Míg idelenn a NÉPNEK jut a verem!
(TDT)

Alig telt egy év el,
és szájer a vonaton ülve
Alaptörvényt is alkotott,
ami visszavezet a boldog múlt idõkbe,
választottak maguknak ispánt,
raboltak a NÉPTÕL földet és nagy vagyont!
Oszt, ...
most már az EU-ból vezetik ki a fogatot,
míg két millió birka voksolva béget,
és egy rakás egyvérbõlvaló-nemzethy ökör
ballag OTT!
(TDT)

Petõfi Sándor: János vitéz (1844)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
a napelemekbõl a kormány kasszába.
Nem fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
mert (o)csmány (v)ezírnek nagy hatalma vagyon!

Gyûlölet bûze ég a költségvetésben,
hétszeres gázár van a rezsiköltségben!
S, míg az inflációtól te már alig élsz,
õ addig a Várban szotyizva heverész.

Bíz, a Nemzeti Bank megnyílik elõtte,
de õ az aranyat már régóta eltette, …
Mert ott a jó föld, a folyó, a patak,
hatalomagyának sejtjei odatapadtanak!

De nem ám csak az EU-nak támogatására,
hanem a nemzethy Nagy Magyarországra!
Tokajnak borára, az országnak földjére,
strómanok nevére írva a vagyon, …
sok törvénybe!
(TDT)

Arany János: Toldi (1846)
(Utánérzés Orbániában)
. . .

Már csak gázon tûz ég, az is csak pislákol,
Alig-alig lobog a ledégõ a házon, …
(o)rbán (v)iktor réme úgy lobog fel nékem,
hátrafele nézve az elmúlt kétszáz éven!
Rémlik, mintha látnám apró kinövését,
e MAgyar hazába' pávatánca rémét,
Hallanám cinikus hangját a szavának,
kinek a házában csuhások tanyáznak!

Egykor ez a zember kellett a gáton,
mára már õ az úr hetedhét országon!
Ha most észbekapna, s eljõne közétek,
bizony ti emberek jól meglepõdnétek!
Százan se bírnátok a hatalomagyát,
gyûlöletbeszédét, és szotyiszagát!
Elhûlnétek, látva rettenetes hasát,
és zsebredugott kézzel, …
ahogy lenéz terád!

ELSÕ, … és egyben UTOLSÓ ének
. . .
ÉG a napmelegtõl a kopár sík szarja,
fidesz birkanyájak legelésznek rajta.
Nincs, csak sárga nyû már a fidesz mezõben,
nincs csak kövér tökfej a gyûlölet NERdõben!
Az ország hûvösében a NÉP már csak rabszolga,
de az (O)rszágos (V)ezírnek legjobb rendin megyen dolga!
Hej, ott fenn ügyesen, tíz éve rakottan,
az (O)rszág (V)agyonán üldögélnek ottan!

MÉSZAROS osztálytárs, alig-alig ésszel,
a közösben turkál, s abból vagyont tész el!
És ha óriás gazembernek képzelné valaki,
mely a MAgyar NÉPNEK vérét most szíja ki,
Az bizony láthatja, …
hogy a válunál az ökrök szomjasan vedelnek,
míg EU pénzekért háborúra kelnek!

De EGY, csak egy legény van talpon a vidéken,
ameddig az EU tart, messze földön régen!
Oszt szörnyû hatalomagy reng a nyakán, vállán,
pedig még hitlerbajusz sem nõtt ki az állán!
Régi történetre, … Trianonra bámul,
mert õ más mezõkre vágyik e határrul!
(TDT)