Utolsó frissítés: 2011-01-21 17:41

 

 TitokTan – a XVI. századtól napjainkig

 

 

T. Dénes Tamás TitokTan Trilógiájának új kötete (Újkori RejTények – Rejtélyek és tények a titkosításról) ismét élvezetes olvasmány, a szakembereknek és a vidám, izgalmas történetek hódolóinak egyaránt. Az előző kötetekben az ókor és a középkor eseményeit ismerhettük meg. Ezekben számos olyan titkosítási eljárás szerepelt és olyan személyek nevével kerültünk kapcsolatba, amelyek ma már közismertek. Érdekes tapasztalni, hogy milyen régi eljárások újabb verziói vannak még ma is használatban. A trilógia harmadik része a XVI. századdal kezdődik.

 

Bár a XVI. században az elektronika még nem segítette a titkosító rendszerek működését, de rendkívül sok olyan ötlet jelent meg, melyeknek modernizált, elektronizált változata napjainkban is használható. Már az első fejezet számos, meglepő történettel gazdagítja ismereteinket. Az 1500-as évek második fele, melyben Balassi Bálint kódolási eljárását ismerhetjük meg, összevetve az ősi magyar rovásírás jeleivel, nemcsak meglepő, hanem tanulságos is. Az itt leírtakkal szinte szuggerálja a szerző, hogy régi írásmódok önmagukban is használhatók jelenlegi szövegek elrejtésére. Erre jó példa a Zrínyi Miklósról szóló fejezet és annak néhány kitekintése. A következő részekben II. Rákóczi Ferenc küzdelmeinek leírása során már profi titkosítással ismerkedhetünk meg. A magyarok sora a IV. fejezetben Kempelen Farkassal folytatódik, ahol a szerző a beszélőgépét és sakkozógépét ismerteti. Érdekes adalék, hogy a XVIII. században élt tudós nem is gondolt titkosításra, csak a játék szépsége érdekében dolgozott ki utólag rejtjelzésnek tekinthető módszereket.

A magyarok után tekintsünk körül a világban. Ennek során elsőként Benjamin Franklin titkosítással kapcsolatos gondolatait és eljárásait ismerhetjük meg. Franklin elsődlegesen az elektrotechnikában jeleskedett, de a bűvös négyzetekkel is foglalkozott, melyek szerepével a titkosításban a szerző más, korábban már bemutatott műveiben ismerkedhettünk meg.

Az 1700-as évek második felében egy egész sor olyan ismert kutató történetét olvashatjuk, akiknek nevével más találmányok során már találkoztunk. Az első ebben a sorozatban Thomas Jefferson, akit elsősorban az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szövegezésével kapcsolatban ismertünk meg. Kevésbé ismert az a rejtjelző henger, amelynek segítségével belföldi és külföldi barátaival levelezett. Azt hiszem, egy mai kódtörőnek nem okozna gondot ezen titkosítási módszer feltörése.

A következő „szereplő”, Chappe nevét minden távközlési könyv első oldalain megtaláljuk, mert fénytávírója és a szemafor elven működő jelzésátviteli módszere az első megbízható táviratozási eljárás. Ehhez kidolgozott kódrendszer elsősorban nem a titkosítás, hanem az átvitel egyértelműségét segítette elő. Eljárásának időtállóságát a fejezet utolsó bekezdése igazolja, ugyanis távíróvonalának tornyai még ma is állnak. Bár ezeken ma nem szemaforok, hanem mobil átjátszók működnek.

Nap mint nap hallhatjuk a részletesebb időjárás jelentésekben egy nevet, amikor a szélerősséget a Beaufort-skálán mért értékkel adják meg. Mint minden skála és minden speciális mérőrendszer, ez is egyfajta kódot jelképez. A fejezet különleges értéke nem a titkosítással van összefüggésben, hanem meglátjuk azt, hogy zseniális emberek miként alkotnak időtálló eredményeket.

A következő fejezet az egyiptomi hieroglifák megfejtésével foglalkozik, amely ugyan nem titkosírást tör fel, hanem egy elfelejtett üzenet megfejtését eredményezte. Charles Babbage nevét szintén nem elsősorban a titkosítással kapcsolatban ismertük eddig. A számítástechnika terén alkotott. A gépi megoldások szükségessé tették a beadott információ kódolását és annak egyértelmű feloldását. Ugyancsak nem elsősorban ezen a területen volt meghatározó Wheatstone tevékenysége, hiszen mérőhídjai jutnak erről a névről eszünkbe. Ez a három, aránylag rövid fejezet azt mutatja, hogy más területek fejlesztői és tudósai sok esetben felhasználtak munkájukhoz kódolási, titkosítási eljárásokat.

A 12. fejezettől néhány olyan névvel találkozunk, akik elsősorban matematikusok voltak és így kerültek közeli kapcsolatba a titkosítással. Ezek közül az első Pliny Earle Chase, aki az algebrai kriptográfiával, majd Kerckhoffs, aki a volapük nyelv megfejtésével járult hozzá a titkosítás fejlődéséhez. (A nyelvészet és a matematika kapcsolatáról is jelentetett meg az Aranykönyv Kiadó egy értékes könyvet: Prószéky Gábor, A nyelvtechnológia és alkalmazásai címmel.)

A 13. fejezettől egyre közelebb kerülünk napjaink aktuális problémáihoz. A XIX. század második felében a biometriai azonosítás is előtérbe került. Amit a szerző Sir Francis Galtonról tudat velünk, az a XXI. század egyik-másik diplomatervében, vagy doktori disszertációjában is újdonságként hathat. Számos felvetett gondolat végső kidolgozása még mindig várat magára. Sokan úgy vélik, hogy a biológiai jellemzőkhöz kötött védelmi rendszerek fiataljaink számára is vonzó kutatási témák.

A következő fejezetek már a XX. századba átnyúló kutatási eredményekről számolnak be. Ezek közül Bazeries, illetve Alexander G. Bell más szempontok és más eredmények kiemelésével kérnek helyet a mai oktatásban. A könyv jelentősége ezen a területen, hogy ismételten felhívja a figyelmet azokra a nagy feltalálókra, akiknek nem elsődleges céljuk volt a titkosítás, de munkájuk során melléktermékként néhány jelentős eljárást dolgoztak ki és építettek be kutatási eredményeikbe.

A könyv 17. fejezetéről nem kívánok itt említést tenni, mert ha valakinek a kezébe kerül a könyv a tartalomjegyzék átlapozása után, először úgyis ezt olvassa el. A főhős neve mindenki előtt ismeretes (Mata Hari), de történetének ilyen szakszerű ismertetése közel 60 évvel halála után is sok újdonságot tartalmaz.

A szerző, mint látható, a III. kötetében is igen sok élvezetes történettel kalauzol át bennünket a titkosítás folyamatán. Talán szubjektív az a megjegyzés, hogy kötetről kötetre érezni, mint finomodik a szerző stílusa, hogyan igyekszik váratlan fordulatokkal és vidám betoldásokkal a szakkönyvnek látszó munkát bestsellerré átalakítani. Nem is kell arra gondolnunk, hogy ismereteinket gyarapítjuk, mégsem tudjuk a könyvet könnyen letenni, mert este elalvás előtt egy fejezet lezárása után úgy érezzük, hogy elengedhetetlen még egy további fejezet elolvasása. Ha így fejlődik tovább T. Dénes Tamás stílusa, akkor következő könyve már nem szakkiadónál, hanem egy szépirodalmi kiadónál fog megjelenni.

 

Dr. Lajtha György

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

Elõhang a folytatáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

 

1. Zrínyi Miklós (1620-1664) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

 A magyar Szun-mester

 

2. A magyar titkosírás kezdetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

 

3. II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

 A magyar hivatalos titkosítás elsõ virágkora

 

4. Benjamin Franklin (1706-1790). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

 „Hárman akkor tudnak titkot tartani ...”

 

5. Kempelen Farkas (1734-1804) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

 A világ elsõ sakkozó és beszélõgépe, avagy

 a mesterséges intelligencia kezdetei

 

6. Thomas Jefferson (1743-1826) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

  Az amerikai kriptológia atyja

 

7. Claude Chappe (1763-1805) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

 Modern Polübiosz, avagy a francia forradalom távközlése,

 a távközlés forradalma

 

8. Sir Francis Beaufort (1774-1857). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

 Szélerõsség-skála, idõjárási kódrendszer

 és rejtjelzõ-tábla lezárt borítékban

 

9. Thomas Young (1773-1829) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

 Jean F. Champollion (1790-1832)

  Az egyiptomi hieroglifák megfejtése 3000 év szunnyadás után

 

10. Charles Babbage (1792-1871) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

 A programozható számítógép atyja, avagy a 300 éve

 „megfejthetetlen” rejtjelzés titkos megfejtõje

 

11. Charles Wheatstone (1802-1875) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

 A „Playfair rejtjelzés“ és más rejTények

 

12. Pliny Earle Chase (1820-1886) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141

 Az algebrai kriptográfia elõfutára

 

13. Sir Fransis Galton (1822-1911). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

 A biometria, és az ujjlenyomat azonosítás atyja

 

14. Auguste Kerckhoffs (1835-1903). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157

 A Kerckhoffs-elv és a polialfabetikus rejtjelek általános megfejtése

 

15. Étienne Bazeries (1846-1931) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

 A „Nagy kód“ megfejtése, a Jefferson-henger európai reinkarnációja,

 avagy „senki sem lehet próféta...“

 

16. Charles Bourseul (1829-1912). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167

 Alexander G. Bell (1847-1922)

 A telefon a hírközlés, és a kommunikáció forradalma

 

17. Mata Hari (1876-1917). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183

 A szépség mögé rejtett halálos titok, avagy „ez már a 20. század“

 

Zárszó helyett …

Az e-társadalom 21. századi kérdése: . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

„Természetes, vagy mesterséges intelligencia?“ helyett

„Valódi, vagy virtuális információ?“

 

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212

Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221