Lehessen VANni !

Lehetnék én mérges, cudar,
gazdagon is smucig, fukar.
De nem vagyok se zord, se senki,
próbálok embernek lenni.

Látom, hogy e korszak vészes,
a gondolat ma marón mérges.
Még nem gyilkol, de már érzi,
a szó értelme nem a régi.

Szíve mélyén õ is tudja,
az ugaron kinõ a dudva,
S a gaz, ember ... mért nem érted?
Elpusztít mindent … s ha túléled,
mit ér a véged?!

Nagy szikes tarló, s hervadt virág,
az emberek lelkében valami rág,
Mint örökké percegõ szú a fában,
tán hunor és magor bán lesz e hazában?!