Zsidó viccek 

 

 

-         Büszke vagyok rá, hogy zsidó vagyok! – jelenti ki Kohn.

-         Ugyan miért? – kérdi Grün.

-         Mert ha nem lennék büszke, akkor is zsidó volnék!

·

 

-         Két nagy bajom van – panaszkodik Kohn.

-         Az egyik az, hogy a feleségem zsidó.

-         De hiszen te is az vagy!

-         Az meg a másik.

·

A bölcs rabbitól megkérdezik tanítványai:

-         Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavargatástól?

-         A kavargatástól.

-         És miért kell mégis beletenni a cukrot?

-         Hogy legyen mit kavargatni.

·

 

Becsönget egy házaló egy szegény zsidóhoz.

-         Nagyon szép utazóbőröndöket tudok ajánlani.

-         Minek az nekem?

-         Hát ha például vonaton utazik uraságod, ebbe rakhatja a ruháit!

-         És akkor ülök ott pucéron a pályaudvaron?!

·

 

-         Büszke lehetsz rám, mama – dicsekszik Móricka -, ma én voltam a legokosabb az osztályban! A tanító néni megkérdezte, hány lába van a papagájnak, és én azt mondtam, hogy három.

-         Na de Móricka, hiszen a papagájnak csak két lába van!

-         Igaz, de a többiek négyet mondtak.

·

 

-         Libát loptam Grüntől, rabbelében – vallja be töredelmesen Kohn - , de mivel megbántam, elhoztam az árát. Szeretném, ha eljuttatná Grünhöz, de úgy, hogy ne tudja meg, hogy én küldtem.

A rabbi beleegyezett. A következő héten Kohn megint beállított a rabbihoz, és megismétlődött az eset. A harmadik hasonló alkalommal a rabbi azt mondja:

-         Mire való ez? Nem lenne jobb, ha a nekem átadott pénzből megvennéd a libát Grüntől, s nem mindig úgy lopnád?

-         Nem. Mert így én állapítom meg a liba árát, de ha veszem tőle, akkor ő szabja az árat!

·

 

Vigasztalhatatlanul zokog a szegény zsidó az egyik Rothschild báró temetésén. Valaki megkérdezi tőle:

-         Talán rokona volt az elhunytnak?

-         Sajnos nem. Éppen azért sírok.

·

 

A beteg Kohnnét alaposan megvizsgálja az orvos. Távozáskor az előszobában azt mondja a férjének:

-         Kohn úr, nem tetszik nekem a maga felesége.

-         Egy az ízlésünk, doktor úr!

·

 

Megkérdezték egyszer a gazdag embert, hogy miért ad bőséges alamizsnát a koldusnak, kéregetőnek, a tudós embereknek meg egy garast sem.

Mire a gazdag ember azt mondta:

-         Ki tudja, mit hoz a sors, még én is lehetek koldus. De, hogy tudós nem leszek, az biztos!

·

 

A végrehajtó mindenáron pénzt akar kicsikarni Kohnból.

-         Mit erőszakoskodik? – fakad ki Kohn. – Örüljön, hogy nem tudok fizetni! Ha mindenki fizetne, maga miből élne?

·

 

Egy ember lázasan keres valamit az utcai lámpa fénykörében. Egy segítőkész járókelő megszólítja:

-         Elvesztett valamit uram?

-         Sajnos. Egy egyrubelest.

-         Itt valahol, a lámpa környékén?

-         Nem, nem, amott messzebb.

-         Hát akkor miért itt keresi?

-         Mert itt van világos.

·

 

- Már legalább ötödször járok nálad, hogy add meg a pénzt, amivel tartozol! – mondja szemrehányóan Blau. Mire Weisz:

-         Még te panaszkodsz? Én legalább ötvenszer jártam nálad, mire kölcsönadtad!

·

 

-         Képzelje Grün, olcsóbb lett a marhahús!

-         Tényleg?

-         Nem, … de képzelje!

·

 

-         Hogy megy neked, Kohn?

-         Nem panaszkodhatom Grünkém, tegnap is a világ egyik leggazdagabb emberénél ebédeltem!

-         Nem igaz!

-         De igaz. A McDonaldsnál.

·

 

Az Adóhivatalban megjelenik Kohn, és azt mondja:

-         Szeretném kivenni az évi rendes szabadságomat.

-         Miért ide jön ezzel a kéréssel?

-         Hova menjek, amikor egész évben maguknak dolgoztam?!

·

 

-         Nem vennéd oda a boltodba a fiamat? – kérdezi Kohn a barátjától, Grüntől.

-         Na, és mihez ért a gyerek?

-         Micsoda kérdés! Ha értene valamihez, már régen az én boltomban lenne!

·

 

Borhamisítással vádolják Róth Ármint. A bíróságon odafordul a tárgyalás vezetőjéhez:

-         Bíró úr, ért ön a kémiához?

-         Nem. Én jogász vagyok.

Aztán a szakértőhöz fordul:

-         Uraságod ért a joghoz?

-         Nem. Én kémikus vagyok.

-         Csak pont én, a szegény zsidó kell, hogy értsek mind a kettőhöz?

·

 

-         Rólam már minden orvos lemondott – panaszkodik Kohn.

-         Te jó isten! És miért? – szörnyülködött Grün.

-         Mert egyiknek sem fizettem!

·

 

-         Van egy világraszóló találmányom! – mondja ujjongva Grün.

-         És mi az? – kérdezi Kohn.

-         Egy borotváló automata. Az ember bedobja a pénzt, bedugja a fejét egy nyílásba, aztán két éles kés megborotválja.

-         Nagy szamár vagy te, Grün! Hiszen az emberek feje nem egyforma!

-         Hát előtte még nem!

·

 

A revolverével játszadozik Kohn. Grün rászól:

-         Ne játszadozz vele, mert még elsül!

Pár perc múlva a revolver valóban elsül, a golyó belefúródik Grün gyomrába. Grün, miközben összeesik, fölényesen így szól:

-         Na, kinek lett igaza?

·

 

Találtam egy pénztárcát nemrég, tízezer forint volt benne – meséli Grün. – Visszavittem a tulajdonosának, de csak száz forint jutalmat kaptam tőle.

-         Milyen buta vagy! – szidja Kohn. – Látod, ha nekem hoztad volna, én ezer forintot adtam volna belőle!

·

 

-         Miért bántod folyton azt a szerencsétlen Grünt – rója meg szelíden a rabbi Kohnt. – Hiszen benne van a Bibliában, hogy szeresd a te felebarátodat.

Mire Kohn:

-         Na ja, de amikor a Bibliát írták, ez a piszok Grün még nem élt!

·

 

 

 

 

Közmondások

 

 

Üres zsebbel az okos is buta, teli zsebbel a buta is okos.

 

●

 

Csak egy okos ember jön rá, hogy ő buta.

 

●

 

A féligazság egész hazugság.

 

●

 

A szülők mindent adhatnak, csak szerencsét nem.

 

●

 

Ingyen csak a halál van, de az is egy életbe kerül.

 

●

 

Aki hallgat, az is gondol valamit.

 

●

 

Szépen hallgatni nehezebb, mint szépen beszélni.

 

●

 

Ha már hazudsz, ne hazudd az igazat.

 

●

 

Egy fiatalember meghalhat, egy öregembernek meg kell halni.

 

●

 

Jobb az okos embertől egy pofon, mint egy butától egy csók.

 

●

 

Jobb egy csúnya lakodalom, mint egy szép temetés.