DT               Dénes  Tamás matematikus                       TD

    e-mail: titoktan@freemail.hu

 

 


A komplementer prímszita alkalmazása az ikerprímek számának becslésére

 

Abstract.  [1]-ben bevezettük a „komplementer prímszita”-t (rövidítése: C.P.S.), amely szükséges és elegendő feltételt ad a 3-nál nagyobb, 6k-1 és 6k+1 alakú összetett számok előállítására. Jelen dolgozatban a C.P.S. alkalmazásával adunk bizonyítást  S.W.Golomb ikerprímek számára vonatkozó [3]-beli tételére, majd szintén a C.P.S.-re alapozva levezetünk egy közelítő formulát az ikerprímek T(N) számára, az  1-N intervallumban.

 

1. Szükséges és elegendő feltétel az "ikerprím tétel"-hez

 

1. Tétel

  ikerprím pár akkor és csak akkor, ha  alakú prímek (k=1,2,3,...).

 

Bizonyítás:

Az  [1]-beli  1.tétel alapján (mely szerint minden 3-nál nagyobb prímszám  6k+1 vagy  6k-1  alakú) csak két eset lehetséges.

 

(1)         p=6k-1                  q=p+2=6k+1

 

(2)         p=6k+1                 q=p+2=6k+3=3(2k+1)     ez viszont nem prím.

 

Tehát  csak az  (1)  eset lehetséges.  A másik irányba a bizonyítás triviális.

                                                                                                                         Q.E.D.

 

Következmény:

(3)          pq = (6k-1)(6k+1) =       ha  p, q  ikerprím pár

 

Ebből adódik az alábbi  2.tétel:

 

2. Tétel

()-nek  akkor és csak akkor van pontosan két prímtényezője, ha  6k-1  és  6k+1 ikerprím számok.

 

Bizonyítás:

Ha  ()-nek pontosan két prímtényezője van, akkor  (3) alapján ezek csak a 6k-1  és  6k+1  számok lehetnek. Tehát ezek ikerprímek.

Ha  6k-1  és  6k+1  ikerprímek, akkor szintén  (3)  szerint ()-nek nem lehet több prímtényezője.

                                                                                                                                  Q.E.D.

 

 

A  2.Tétel alapján az ikerprímek számára vonatkozó alábbi tétel fogalmazható meg:

 

Akkor és csak akkor van véges számú ikerprím, ha létezik  K  természetes szám, amelyre teljesül, hogy  minden    legalább három prímtényezője van.  Ez pontosan akkor teljesül, ha  6k-1  és  6k+1  közül legalább az egyik összetett szám.  Ez viszont az [1]-beli 2.tétel („komplementer prímszita”) alapján,  akkor és csak akkor lehetséges, ha  k  az alábbi alakok valamelyikében írható:

 

(4)         k=6uv+u+v      vagy     k=6uv-u-v    vagy      k=6uv-u+v    vagy     k=6uv+u-v   

 

 

Ezzel bizonyítást nyert alábbi tételünk:

 

3. Tétel

Akkor és csak akkor van véges számú ikerprím, ha létezik  K  természetes szám,  hogy  minden    -ra igaz, hogy   k   a  (4) alakok valamelyikeként irható. 

Ez tehát azt jelenti, hogy véges számútól eltekintve minden   k   ilyen.

 

 

Így a  3.tétellel ekvivalens  S.W.Golomb által [3]-ban feladatként közölt alábbi tételét is bebizonyítottuk:

„Akkor és csak akkor van végtelen sok ikerprím, ha van végtelen sok olyan egész szám, amely nem állítható elő a  (4)  alakok egyikében sem.”

 

 

 

2. Az ikerprímek számának becslése az  (1-N) intervallumban

 

Rendezzük az  1.tábla  szerint a  6k-1 és  6k+1  alakú számokat, ahol  k  végigfut a természetes számokon. Az könnyen belátható, hogy az  1.tábla tartalmazza a második oszlopban az összes  6k-1 alakú, míg a harmadik oszlopban az összes  6k+1 alakú természetes számokat, így az összes prímszámokat is[1]. A fenti   1.tétel szerint tehát az összes iker prímek az  1.tábla azon soraiban vannak, amelyekben a  2. és 3. oszlopban is prímszám van. A  3.tétel állítása tehát azt jelenti, hogy az  1.táblában a  K. sor utáni sorokban legfeljebb az egyik szám lehet prím, azaz  minden  kK  sorindex  a (4)  alakok valamelyikében írható.

 

1. Tábla

      k                         6k-1                   6k+1

 


      1                              5                         7        (ikerprímek)

      2                            11                       13        (ikerprímek) 

      3                            17                       19        (ikerprímek)

      4                            23                       25        25= 

      5                            29                       31        (ikerprímek)

      6                            35                       37        35=

      7                            41                       43        (ikerprímek)

      8                            47                       49        49=

      9                            53                       55        55=

    10                            59                       61        (ikerprímek)

    11                            65                       67        65=

    12                            71                       73        (ikerprímek)

    13                            77                       79        77=

    14                            83                       85        85=

    15                            89                       91        91=

    16                            95                       97        95=

    17                          101                     103        (ikerprímek)

    18                          107                     109        (ikerprímek)

    19                          113                     115         115=

    20                          119                     121         121=

    . . . .

     K                        6K-1                  6K+1       

    . . . .

 

 

Most megmutatjuk, hogy  az  1.táblában vannak sorok, amelyekben biztosan nincs ikerprím. Ehhez megvizsgáljuk a  k=5r, k=5r+1, k=5r+2, k=5r+3, k=5r+4  eseteket, amely esetek nyilvánvalóan előállítják az összes   k  sorindexet.

 

-Ha   k=5r  (r=1,2,3,...), akkor  6k-1=30r-1  és  6k+1=30r+1

 Ez a két sorozat tartalmazza az  1.tábla minden ötödik sorát, amelyekben például  a  következőkben ikerprím van (lásd  1.tábla):   r= 1,   2,   5,   6,...                                                                        k= 5, 10, 25, 30,...

 

-Ha   k=5r+1 (r=1,2,3,...), akkor  6k-1=30r+5=5(6r+1)  ami nem prím, így ezek a sorok      biztosan nem tartalmaznak ikerprímet (lásd 1.tábla). Például:  r=1,   2,   3,   4,...      k=6, 11, 16, 21,...  

 

-Ha   k=5r+2 (r=0,1,2,3,...), akkor   6k-1=30r+11  és  6k+1=30r+13 

 Ez a két sorozat szintén végigfut az  1.táblázat  másodiktól kezdődő minden ötödik során, amelyekben például a következőkben ikerprím van (lásd 1.tábla):  r=0,   1,   2,   3,   6,...     k=2,   7, 12, 17,  32,...

 

 

-Ha   k=5r+3 (r=0,1,2,3,...), akkor   6k-1=30r+17  és  6k+1=30r+19

 Ez a két sorozat szintén végigfut az  1.táblázat harmadiktól kezdődő minden ötödik során, amelyekben például a következőkben ikerprím van (lásd 1.tábla): r=0,   3,   4,   6,...           k=3, 18, 23, 33,...

 

-Ha   k=5r+4 (r=0,1,2,3,...), akkor  6k-1=30r+23  és  6k+1=30r+25=5(6r+5), ami nem prím, így ezekben a sorokban biztosan nincs ikerprím.

 

 

A fentiek alapján tehát az  1.tábla  k=5r+1, illetve  k=5r+4  soraiban  (k=4,6,9,11,14,16,...) biztosan nincs ikerprím, tehát  

 

(5)     az összes ikerprímet a  k=5r,  k=5r+2,  k=5r+3    (k=0,1,2,3,...)    sorok tartalmazzák.

 

Innen adódik az N-nél kisebb ikerprímek számára (jele: T(N)) egy felső korlát: 

 

Az  1.tábla sorainak   száma  N-ig ugyanis    

 

Az előző levezetés szerint ezeknek a soroknak legfeljebb a  -öd részében lehet ikerprím, így  kapjuk, hogy

 

(6)                                                T(N)

 

 

Vizsgáljuk rendre az  (5) alakú sorokat a „komplementer prímszita tétel” fényében. Azaz  az  (5) sorokban biztosan nincs ikerprím, ha a  k  sorindex a  (4) alakok valamelyikeként írható. Mivel a (4) összefüggések  u,v-re szimmetrikusak, így az általánosság csorbítása nélkül vizsgálhatjuk az  u=constans  esetet.

 

 (7)   u=1 és  k=5r= 6uv+u+v k=7v+1 mindig teljesül, ha  v=5a+2, azaz  k=35a+15

 (8)   u=1 és  k=5r= 6uv-u-v   k=5v-1  azaz  5r=5v-1, ami sosem teljesül

 (9)   u=1 és  k=5r= 6uv+u-v  k=5v+1 azaz  5r=5v+1, ami sosem teljesül

(10)  u=1 és  k=5r= 6uv-u+v   k=7v-1  mindig teljesül, ha  v=5a+3, azaz  k=35a+20

 

(11)  u=1 és  k=5r+2= 6uv+u+v k=7v+1 mindig teljesül, ha v=5a+3, azaz k=35a+22

(12)  u=1 és  k=5r+2= 6uv-u-v   k=5v-1  azaz  5r=5v-3, ami sosem teljesül

(13)  u=1 és  k=5r+2= 6uv+u-v  k=5v+1 azaz  5r=5v-1, ami sosem teljesül

(14)  u=1 és  k=5r+2= 6uv-u+v  k=7v-1  mindig teljesül, ha v=5a+4, azaz  k=35a+27

 

(15)  u=1 és  k=5r+3= 6uv+u+v k=7v+1 mindig teljesül, ha v=5a+1, azaz  k=35a+8

(16)  u=1 és  k=5r+3= 6uv-u-v   k=5v-1  azaz  5r=5v-4, ami sosem teljesül

(17)  u=1 és  k=5r+3= 6uv+u-v  k=5v+1  azaz  5r=5v-2, ami sosem teljesül

(18)  u=1 és  k=5r+3= 6uv-u+v  k=7v-1   mindig teljesül, ha v=5a+2, azaz  k=35a+13

 

A  (7), (10), (11), (14), (15), (18) levezetésekből következik, hogy az ikerprímeket tartalmazó (5) sorok  -öd részében biztos nincs ikerprím, így a  (6)  formulát pontosíthatjuk:

 

(19)                                     T(N)

 

 

Az  u=2  eset már elvezet az általános formulához.

 

(20)  u=2 és  k=5r= 6uv+u+v  k=13v+2  mindig teljesül, ha  v=5a+1, azaz  k=65a+15

(21)  u=2 és  k=5r= 6uv-u-v    k=11v-2   mindig teljesül, ha  v=5a+2, azaz  k=55a+20

(22)  u=2 és  k=5r= 6uv+u-v   k=11v+2  mindig teljesül, ha  v=5a+3, azaz  k=55a+35

(23)  u=2 és  k=5r= 6uv-u+v   k=13v-2   mindig teljesül, ha  v=5a+4, azaz  k=65a+50

 

(24)  u=2 és  k=5r+2= 6uv+u+v k=13v+2  mindig teljesül, ha  v=5a, azaz  k=65a+2

(25)  u=2 és  k=5r+2= 6uv-u-v  k=11v-2   mindig teljesül, ha  v=5a+4, azaz  k=55a+42

(26)  u=2 és  k=5r+2= 6uv+u-v k=11v+2  mindig teljesül, ha  v=5a, azaz  k=55a+2

(27)  u=2 és  k=5r+2= 6uv-u+v k=13v-2   mindig teljesül, ha  v=5a+3, azaz  k=65a+37

 

(28)  u=2 és  k=5r+3= 6uv+u+v k=13v+2 mindig teljesül, ha  v=5a+2, azaz  k=65a+28

(29)  u=2 és  k=5r+3= 6uv-u-v   k=11v-2  mindig teljesül, ha  v=5a, azaz  k=55a-2

(30)  u=2 és  k=5r+3= 6uv+u-v  k=11v+2 mindig teljesül, ha  v=5a+1, azaz  k=55a+13

(31)  u=2 és  k=5r+3= 6uv-u+v  k=13v-2  mindig teljesül, ha  v=5a, azaz  k=65a-2

 

A  (20)-(31)  összefüggések azt mutatják, hogy bizonyos sortól kezdődően (ezek a kezdősorok mind különbözők) minden  55-ik és  65-ik sorban biztosan nincs ikerprím.

Azaz a  (19) szerint még potenciálisan ikerprímeket tartalmazó sorok  -öd része kiesik. Belátható, hogy általánosságban igaz bármely  u-ra, hogy a potenciálisan ikerprímeket tartalmazó sorok  -ad részében nincs ikerprím, ahol

 

(32)                                         

 

A „komplementer prímszita” módszernél megmutattuk, hogy ha  N-ig akarjuk előállítani a prímszámokat, akkor az  u  értéket  1-től  -ig kell végigfuttatni. Tehát  (32)-ből kapjuk, hogy 1- N-ig azoknak a soroknak a száma, amelyben nincs ikerprím:

 

 

(33)                              

 

A „komplementer prímszita” módszernél kifejtettek miatt azonban, az összes u,v  párok  m(N)[2]  multiplicitással állítják elő a  k  értékeket  K(N) lépésben, így az ikerprímeket nem tartalmazó sorok aránya  (jele: S(N)) az alábbi összefüggés szerint alakul:

(34)                   S(N)    

 

Ebből  és  (19)-ből  T(N)-re az alábbi becslés adódik :

(35)                  T(N)

 

A  (35)  becslést alig torzítja, ha a  (36)  közelítést használjuk:

 

(36)                 

 

 

Felhasználjuk az alábbi közelítést  (lásd [2]  2.old.):

(37)                                    

A továbbiakban a két oldal középértékét használjuk    közelítő értékeként:

 

(38)                        

 

A (38)-at alkalmazva a  (36) összefüggésre:

 

(39)                  

 

A  (39) közelítő értéket  (35)-be helyettesítve kapjuk:

 

(40)                    =  

 

(41)            

 

A  (41) összefüggést  (40)-be behelyettesítve:

 

(42)                          

 

Összehasonlításként közöljük  Hardy és Littlewood ikerprímek számára vonatkozó eredményét (lásd [4]), mely szerint, ha  x  természetes szám, akkor az 1-x-ig előforduló ikerprímek száma:

 

(41)                 T(x)

                                 ahol    a  2-nél nagyobb prímszámokat jelenti  x-ig.

 

Az alábbi  2.tábla összehasonlító adatokat mutat be az ikerprímek számának valódi és  fentiekben bemutatott közelítő értékeire. Az  ikerprímek valódi számát  1 - N-ig  RT(N)-el jelöljük.

 

2. Tábla

             N                RT(N)             T(N)         T(N) hiba%         T(x)     T(x) hiba%

 


           100         .1                     8                  8               -                         6             25%

        1.000         .165               35                 42               20%                27             23%

        2.000         .23                 61                 75               22%                45             26%

        3.000         .27                 81               101               24%                61             25%

        4.000         .29               103               131               27%                76             26%

        5.000         .3                 126               156               23%                90             29%

      10.000         .35               205               268               30%              155             24%

      30.000         .42               467               660               41%              372             21%

      50.000         .445             705               964               36%              563             21%

 1.000.000         .56             8169             9774               19%             6915             16%

 2.000.000         .58           14871           16102                 8%           12541             16%

 3.000.000         .59           20933           20734                 1%           17803             15%

 4.000.000         .6             26861           27451                 2%           22847             15%

 5.000.000         .605         32464           31398                 3%           27739             15%

 8.000.000         .618         48619           46103                 5%           41797             14%

 

 

 

References

 

[1]  T.Dénes:  Complementary prime-sive

                        PU.M.A. Volume 12, Number 2.,  May 2002.

 

[2]  P. Erdős, J. Surányi:  Selected chapters from the theory of numbers

                                               (in Hungarian)    Polygon, Szeged, 1996.

 

[3]  S.W.Golomb: Problem E969: American Math. Monthly, (vol 58. no.5. p 338.) 1951.

 

[4]  S.W. Golomb: The Twin Prime Constant

                               American Math. Monthly, (vol 67. no.8. p 767-769) 1960.

 

[5]  W.Sierpinski:  A Selection of Problems in the Theory of Numbers

                                Pergamon Press, Oxford, U.K., 1964.

 

[6]  Maria Suzuki:  Alternative Formulations of the Twin Prime Problem

                                    The Amer. Math. Monthly, Vol. 107.   january  2000.

 



[1] Az állítás következik abból a tételből, hogy "Minden prímszám  6k-1, vagy  6k+1  alakú."  (lásd  [1] )

[2] Az m(N) multiplicitási szám direkt képlettel történő meghatározása jelenleg nyitott probléma.