![]()
DT
Dénes Tamás matematikus TD
e-mail: titoktan@freemail.hu
![]()
Abstract. [1]-ben
bevezettük a „komplementer prímszita”-t (rövidítése: C.P.S.), amely szükséges
és elegendő feltételt ad a 3-nál nagyobb, 6k-1 és 6k+1 alakú összetett számok
előállítására. Jelen dolgozatban a C.P.S. alkalmazásával adunk bizonyítást S.W.Golomb ikerprímek számára vonatkozó
[3]-beli tételére, majd szintén a C.P.S.-re alapozva levezetünk egy közelítő
formulát az ikerprímek T(N) számára, az
1-N intervallumban.
1.
Szükséges és elegendő feltétel az "ikerprím tétel"-hez
1.
Tétel
ikerprím pár akkor
és csak akkor, ha
alakú prímek (k=1,2,3,...).
Bizonyítás:
Az [1]-beli
1.tétel alapján (mely szerint minden 3-nál nagyobb prímszám 6k+1 vagy
6k-1 alakú) csak két eset
lehetséges.
(1) p=6k-1
q=p+2=6k+1
(2) p=6k+1
q=p+2=6k+3=3(2k+1)
ez viszont nem prím.
Tehát csak az
(1) eset lehetséges. A másik irányba a bizonyítás triviális.
Q.E.D.
Következmény:
(3) pq = (6k-1)(6k+1) =
ha p, q
ikerprím pár
Ebből
adódik az alábbi 2.tétel:
2.
Tétel
(
)-nek akkor és csak
akkor van pontosan két prímtényezője, ha
6k-1 és 6k+1 ikerprím számok.
Bizonyítás:
Ha (
)-nek pontosan két prímtényezője van, akkor (3) alapján ezek csak a 6k-1 és
6k+1 számok lehetnek. Tehát ezek
ikerprímek.
Ha 6k-1 és
6k+1 ikerprímek, akkor
szintén (3) szerint (
)-nek nem lehet több prímtényezője.
Q.E.D.
A 2.Tétel alapján az ikerprímek számára
vonatkozó alábbi tétel fogalmazható meg:
Akkor és csak akkor van véges számú ikerprím, ha
létezik K természetes szám,
amelyre teljesül, hogy minden
legalább három
prímtényezője van. Ez pontosan akkor
teljesül, ha 6k-1 és
6k+1 közül legalább az egyik
összetett szám. Ez viszont az [1]-beli
2.tétel („komplementer prímszita”) alapján,
akkor és csak akkor lehetséges, ha
k
az alábbi alakok valamelyikében írható:
(4) k=6uv+u+v vagy
k=6uv-u-v vagy k=6uv-u+v vagy k=6uv+u-v
Ezzel
bizonyítást nyert alábbi tételünk:
3.
Tétel
Akkor és csak akkor van véges számú ikerprím, ha
létezik K természetes szám, hogy
minden
-ra igaz, hogy k
a (4) alakok valamelyikeként
irható.
Ez tehát azt jelenti, hogy véges számútól eltekintve minden
k ilyen.
Így a 3.tétellel ekvivalens S.W.Golomb által [3]-ban feladatként közölt alábbi tételét is bebizonyítottuk:
„Akkor és csak akkor van végtelen sok ikerprím, ha van végtelen sok olyan egész szám, amely nem állítható elő a (4) alakok egyikében sem.”
2. Az ikerprímek számának becslése az (1-N) intervallumban
Rendezzük az
1.tábla szerint a 6k-1 és
6k+1 alakú számokat, ahol k végigfut a természetes számokon. Az könnyen
belátható, hogy az 1.tábla tartalmazza
a második oszlopban az összes 6k-1
alakú, míg a harmadik oszlopban az összes
6k+1 alakú természetes számokat, így az összes prímszámokat is[1].
A fenti 1.tétel szerint tehát az
összes iker prímek az 1.tábla azon
soraiban vannak, amelyekben a 2. és 3.
oszlopban is prímszám van. A 3.tétel
állítása tehát azt jelenti, hogy az
1.táblában a K. sor utáni sorokban legfeljebb az
egyik szám lehet prím, azaz minden
k
K sorindex a (4)
alakok valamelyikében írható.
1. Tábla
![]()
![]()
![]()

k 6k-1 6k+1
1 5 7 (ikerprímek)
2 11 13 (ikerprímek)
3 17 19
(ikerprímek)
4 23 25 25=
5 29 31 (ikerprímek)
6 35 37
35=
7 41 43 (ikerprímek)
8 47 49 49=![]()
9 53 55 55=![]()
10 59 61 (ikerprímek)
11 65 67 65=![]()
12 71 73 (ikerprímek)
13 77 79 77=![]()
14 83 85 85=![]()
15 89 91 91=![]()
16 95 97 95=![]()
17 101
103 (ikerprímek)
18 107 109 (ikerprímek)
19 113 115 115=
20 119 121
121=![]()
. . . .
K 6K-1 6K+1
. . . .
Most megmutatjuk, hogy az 1.táblában vannak
sorok, amelyekben biztosan nincs ikerprím. Ehhez megvizsgáljuk a k=5r, k=5r+1, k=5r+2, k=5r+3, k=5r+4 eseteket, amely esetek nyilvánvalóan
előállítják az összes k sorindexet.
-Ha
k=5r (r=1,2,3,...), akkor 6k-1=30r-1
és 6k+1=30r+1
Ez a két
sorozat tartalmazza az 1.tábla minden
ötödik sorát, amelyekben például a következőkben ikerprím van (lásd 1.tábla):
r= 1, 2, 5,
6,... k=
5, 10, 25, 30,...
-Ha k=5r+1
(r=1,2,3,...), akkor
6k-1=30r+5=5(6r+1) ami nem prím,
így ezek a sorok biztosan
nem tartalmaznak ikerprímet (lásd 1.tábla). Például: r=1,
2, 3, 4,... k=6, 11, 16, 21,...
-Ha k=5r+2
(r=0,1,2,3,...), akkor
6k-1=30r+11 és 6k+1=30r+13
Ez a két
sorozat szintén végigfut az
1.táblázat másodiktól kezdődő
minden ötödik során, amelyekben például a következőkben ikerprím van (lásd
1.tábla): r=0, 1,
2, 3, 6,... k=2,
7, 12, 17, 32,...
-Ha k=5r+3
(r=0,1,2,3,...), akkor
6k-1=30r+17 és 6k+1=30r+19
Ez a két
sorozat szintén végigfut az 1.táblázat
harmadiktól kezdődő minden ötödik során, amelyekben például a következőkben
ikerprím van (lásd 1.tábla): r=0,
3, 4, 6,... k=3, 18, 23, 33,...
-Ha k=5r+4
(r=0,1,2,3,...), akkor 6k-1=30r+23 és
6k+1=30r+25=5(6r+5), ami nem prím, így ezekben a sorokban biztosan nincs ikerprím.
A fentiek alapján tehát az 1.tábla k=5r+1,
illetve k=5r+4 soraiban
(k=4,6,9,11,14,16,...) biztosan nincs ikerprím, tehát
(5) az
összes ikerprímet a k=5r, k=5r+2,
k=5r+3 (k=0,1,2,3,...) sorok tartalmazzák.
Innen adódik az N-nél kisebb ikerprímek számára
(jele: T(N)) egy felső korlát:
Az 1.tábla
sorainak
száma N-ig ugyanis
Az előző levezetés szerint ezeknek a soroknak
legfeljebb a
-öd részében lehet ikerprím, így kapjuk, hogy
(6) T(N)![]()
Vizsgáljuk rendre az (5) alakú sorokat a „komplementer prímszita tétel” fényében.
Azaz az (5) sorokban biztosan nincs ikerprím, ha a k sorindex a
(4) alakok valamelyikeként írható. Mivel a (4) összefüggések u,v-re
szimmetrikusak, így az általánosság csorbítása nélkül vizsgálhatjuk az u=constans esetet.
(7) u=1 és k=5r= 6uv+u+v
k=7v+1 mindig teljesül, ha
v=5a+2, azaz k=35a+15
(8) u=1 és k=5r= 6uv-u-v
k=5v-1 azaz 5r=5v-1, ami sosem
teljesül
(9) u=1 és k=5r= 6uv+u-v
k=5v+1 azaz 5r=5v+1,
ami sosem teljesül
(10) u=1 és k=5r= 6uv-u+v
k=7v-1 mindig
teljesül, ha v=5a+3, azaz k=35a+20
(11) u=1 és k=5r+2= 6uv+u+v
k=7v+1 mindig teljesül, ha v=5a+3, azaz k=35a+22
(12) u=1 és k=5r+2= 6uv-u-v
k=5v-1 azaz 5r=5v-3, ami sosem teljesül
(13) u=1 és k=5r+2= 6uv+u-v
k=5v+1 azaz 5r=5v-1,
ami sosem teljesül
(14) u=1 és k=5r+2= 6uv-u+v
k=7v-1 mindig
teljesül, ha v=5a+4, azaz k=35a+27
(15) u=1 és k=5r+3= 6uv+u+v
k=7v+1 mindig teljesül, ha v=5a+1, azaz k=35a+8
(16) u=1 és k=5r+3= 6uv-u-v
k=5v-1 azaz 5r=5v-4, ami sosem teljesül
(17) u=1 és k=5r+3= 6uv+u-v
k=5v+1 azaz 5r=5v-2, ami sosem teljesül
(18) u=1 és k=5r+3= 6uv-u+v
k=7v-1 mindig
teljesül, ha v=5a+2, azaz k=35a+13
A (7), (10),
(11), (14), (15), (18) levezetésekből következik, hogy az ikerprímeket
tartalmazó (5) sorok
-öd részében biztos nincs ikerprím, így a (6)
formulát pontosíthatjuk:
(19) T(N)![]()
Az u=2 eset már elvezet az általános formulához.
(20) u=2 és k=5r= 6uv+u+v
k=13v+2 mindig
teljesül, ha v=5a+1, azaz k=65a+15
(21) u=2 és k=5r= 6uv-u-v
k=11v-2 mindig
teljesül, ha v=5a+2, azaz k=55a+20
(22) u=2 és k=5r= 6uv+u-v
k=11v+2 mindig
teljesül, ha v=5a+3, azaz k=55a+35
(23) u=2 és k=5r= 6uv-u+v
k=13v-2 mindig teljesül,
ha v=5a+4, azaz k=65a+50
(24) u=2 és k=5r+2= 6uv+u+v
k=13v+2 mindig
teljesül, ha v=5a, azaz k=65a+2
(25) u=2 és k=5r+2= 6uv-u-v
k=11v-2 mindig
teljesül, ha v=5a+4, azaz k=55a+42
(26) u=2 és k=5r+2= 6uv+u-v
k=11v+2 mindig
teljesül, ha v=5a, azaz k=55a+2
(27) u=2 és k=5r+2= 6uv-u+v
k=13v-2 mindig
teljesül, ha v=5a+3, azaz k=65a+37
(28) u=2 és k=5r+3= 6uv+u+v
k=13v+2 mindig teljesül, ha
v=5a+2, azaz k=65a+28
(29) u=2 és k=5r+3= 6uv-u-v
k=11v-2 mindig teljesül, ha v=5a, azaz
k=55a-2
(30) u=2 és k=5r+3= 6uv+u-v
k=11v+2 mindig
teljesül, ha v=5a+1, azaz k=55a+13
(31) u=2 és k=5r+3= 6uv-u+v
k=13v-2 mindig teljesül, ha v=5a, azaz
k=65a-2
A (20)-(31) összefüggések azt mutatják, hogy bizonyos
sortól kezdődően (ezek a kezdősorok mind különbözők) minden 55-ik és
65-ik sorban biztosan nincs ikerprím.
Azaz a (19)
szerint még potenciálisan ikerprímeket tartalmazó sorok
-öd része kiesik. Belátható, hogy általánosságban igaz
bármely u-ra, hogy a potenciálisan
ikerprímeket tartalmazó sorok
-ad részében nincs ikerprím, ahol
(32) ![]()
A „komplementer prímszita” módszernél megmutattuk,
hogy ha N-ig akarjuk előállítani a
prímszámokat, akkor az u értéket
1-től
-ig kell végigfuttatni. Tehát (32)-ből kapjuk, hogy 1- N-ig azoknak a soroknak a száma,
amelyben nincs ikerprím:
(33) 
A „komplementer prímszita” módszernél kifejtettek
miatt azonban, az összes u,v párok m(N)[2] multiplicitással állítják elő a k értékeket
K(N) lépésben, így az ikerprímeket nem tartalmazó sorok aránya (jele: S(N)) az alábbi összefüggés szerint
alakul:
(34) S(N)
Ebből
és (19)-ből T(N)-re az alábbi becslés adódik :
(35) T(N)
A (35) becslést alig torzítja, ha a (36)
közelítést használjuk:
(36) 
Felhasználjuk az alábbi közelítést (lásd [2]
2.old.):
(37) ![]()
A továbbiakban a két oldal középértékét
használjuk
közelítő értékeként:
(38) ![]()
A (38)-at alkalmazva a (36) összefüggésre:
(39) 
A (39)
közelítő értéket (35)-be helyettesítve
kapjuk:
(40)
= 
(41)
![]()
A (41)
összefüggést (40)-be behelyettesítve:
(42) 
Összehasonlításként közöljük Hardy és Littlewood ikerprímek számára
vonatkozó eredményét (lásd [4]), mely szerint, ha x természetes
szám, akkor az 1-x-ig előforduló ikerprímek száma:
(41)
T(x)
ahol
a 2-nél nagyobb prímszámokat jelenti x-ig.
Az alábbi
2.tábla összehasonlító adatokat mutat be az ikerprímek számának valódi
és fentiekben bemutatott közelítő
értékeire. Az ikerprímek valódi
számát 1 - N-ig RT(N)-el jelöljük.
2. Tábla
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()

N
RT(N) T(N) T(N) hiba%
T(x) T(x) hiba%
100 .1 8 8 - 6 25%
1.000 .165 35 42
20% 27 23%
2.000 .23 61
75 22% 45 26%
3.000 .27 81 101
24% 61 25%
4.000 .29 103
131 27% 76 26%
5.000 .3 126 156
23% 90 29%
10.000 .35 205 268 30%
155 24%
30.000 .42 467 660
41% 372 21%
50.000 .445 705 964
36% 563 21%
1.000.000 .56 8169 9774
19% 6915 16%
2.000.000 .58 14871 16102
8% 12541 16%
3.000.000 .59 20933 20734
1% 17803 15%
4.000.000 .6 26861 27451
2% 22847 15%
5.000.000 .605 32464 31398
3% 27739
15%
8.000.000 .618 48619 46103
5% 41797 14%
References
[1]
T.Dénes: Complementary
prime-sive
PU.M.A. Volume 12, Number 2., May 2002.
[2] P. Erdős, J. Surányi: Selected chapters from the theory of numbers
(in Hungarian) Polygon, Szeged, 1996.
[3] S.W.Golomb: Problem E969: American Math.
Monthly, (vol 58. no.5. p 338.) 1951.
[4] S.W. Golomb:
The Twin Prime Constant
American Math. Monthly, (vol 67.
no.8. p 767-769) 1960.
[5] W.Sierpinski: A Selection of Problems in the Theory of Numbers
Pergamon
Press, Oxford, U.K., 1964.
[6] Maria Suzuki: Alternative Formulations of the Twin Prime Problem
The Amer.
Math. Monthly, Vol. 107. january 2000.