Valamit látok ... egy sötét alagúton át :
Homályos, megkopott tömegben,
férfi-arcú, kihûlt tekintetû dominák ,
felnõtt-fejû kortalan gyermekek ,
eltört életek melege már csak
vacak mûanyag kabát.

Nem a tél hidege fáj,
ha vacogó szád gyorsuló ritmusára
tûnik el reményed,
amint húsok magasába
kúszik fel észrevétlenül a zsírszalonna ára.

Élni muszáj ?!
Mormogod az évmilliók óta természetes,
evolúciós tételt.
A csõlátás élesen mutatja az alagútvégi sötétet,
szemedre hályog ül,
hangod a tömegben hangtalan,
s halhatatlan válaszod is már olyan bizonytalan.

Valamit látok ... a sötét alagúton át:
Néhány alak ,
s e n k i -fejére ültet nagy, ... nehéz koronát,
S valaki szól a lekopott tömegben,
a homályon át (talán egy EMBER),
"Szabadna szólnom, … én is itt vagyok !"
De hangjára lépnek a -s e n k i k,
a nagy, … nehéz, … n é h á ny -a l a k o k .

T.D.T.