Lovaggá ütötték semjén zsoltot,
mert jó viktor királynak õ behódolt,
Oszt fényesre nyalta fennsége fenekét,
hogy el ne tévessze hûséges szerepét.

A történet úgy szép ha minden kerek,
"Áldott légy fennség,
hogy nyelvemre vehetem,
te szent nagy fenekedet!"

Oszt, megszólal a harang,
zeng az õsmagyar templomtorony,
S(z)erényen baktat zsolt,
egy fajtiszta (õsmagyar) fehér lovon.

Talpra szökken mind,
kit megfizettek õk,
szerte e (fel)vidéken,
Álmában egy lesz e föld,
birkák, barmok, legelõk,
míg a fennség kolompja szól,
fényes fenekében.----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.