A megfeszített Ma(gyarország)

A megfeszített Ma(gyarország)
vonaglik a holnap keresztjén.
Nem bánja bûneit,
a gyûlölet dallama a refrén.

Nem szelídül a hang,
hónapok, évek függnek a kereszten,
Megannyi élet múlik el úgy,
hogy a holnap már csak halott tetem.

Élet-e az,
amit mások nyomora táplál?
Vajon a nincsbõl,
kinõ-e egyszer egyetlen virágszál?

Vagy csak a gyûlölet,
a lelketlen lét legcsúfabb gaza,
lesz a viktatúra egyetlen vigasza?

A megfeszített máról,
mit gondol a holnap, vagy a távoli jövõ?

S akinek megéri
utódja, … legyen az gyermek, férfi, nõ.

Feltámad-e majdan ami kihalt a mából?
Életre kél-e a sok-sok kiûzött gondolat?
Lesz-e termõföld újra a sárból,
ha a kiszáradt föld végleg befogad?

Ki fog mesélni? … és mit?
Ha a megfeszített mából
kihúny az emberi szó és az esti mese.
Kinek mesél majd a jövõ?
Te gyermek,
ha megéred, vajon megérted-e?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.