Három órakor az éjjel, 
          benéztek a csillagok 
 
          Ablakom dacolt a fénnyel, 
          szobámba húzódtak régi bánatok. 
           
           
          Szemem 
          lehunytam, 
          hátha alszom még kicsit 
 
          A fájó emlékekbõl tanultam, 
          S újra álmodtam, 
          ifjúkorom legszebb álmait. 
         
       | 
     
       
         
           
            És a szendergés, 
            mint újszülöttnek a pólya 
 
            A lelket felöltöztetni kevés, 
            de elég, hogy megértsd: 
             
             
             
             
            Az ábrándozás 
             
            nem az élet megrontója! 
             
          (T.Dénes T.) 
           
         
         
     |