Á l m o m b a n ...

Álmomban bocsnyi medve voltam.
A brummogást gyakoroltam,
kicsit mélyen, kicsit halkan,
vidám hangon, … emberzajban.

Láttam én, hogy meg se hallják,
kik az erdõt mind belakják,
így hát fákat döntögettem,
vásott hangú kölyök lettem.

Mint egy állat, ordítottam,
"Mit csináljak?" ... kiáltottam,
hogy a sok-sok öreg róka,
tolvaj szarka (mind csalóka),
vegyen észre végre-végre,
figyeljen e dörmögésre!

Odvas erdõ, lombtalan fák,
minden állat éli sorsát ...
Bagoly köszörüli torkát,
Vakond úr az alagútba
önnön magát belefúrja,
Süni bácsi lassan, szépen
gurul át sok falevélen,
s tüskéjére mind felszúrja,
(z)avarosan ér az útra.

Mától nem mond nemet Õ,
mert Neki ez a temetõ.
Autó száguld által rajta,
Sün apókát kivasalja,
de az álca bevált szépen,
száz lyuk lett a bal keréken.
S a végén mit tehet?
Vár, csak vár … új életet.

Bár mindez, … csak afféle álom,
medve fejjel nem csodálom,
ha csapongok szerte-széjjel,
téli álmok, … szótlan éjjel.
Szemem lassan már kinyílhat,
hajnalodik, szinte pirkad,
zúg az erdõ, éledez,
emberillat lengedez!

A sok-sok állat zúg csak egyre,
Nem hallatszik ám a medve,
Dörmöghet míg kedve tartja,
Még a nyúl is nevet rajta.

Nem szól zene, … nincsen ének,
Nincs értelme dörmögésnek,
Ordíthatok, mint egy állat:
"Pávatáncra ... nehogy járjad!"------------

- (T.Dénes T.)