Álom az államban

 

Hét éve a viktatúra állama tart álomban minket.
Lehunyt szemmel járunk,
mert a némán tûrt fájdalom homálya büntet,
Míg megtaposott létünk ajtaján keressük,
a temérdek bezárt rejTEK kilincset.

A sötétben nincs alagút,
melynek végén meglátnánk a világos foltot.
Amíg hallgatunk,
virágba borulnak milliárdos hatalmi trónok!

Némán kaparunk, …
nekünk ennyi szól csak: "NeszTEK!",
És amíg hallgatunk, …
lassan, aszottra száradnak a kerTEK!

Ejjjjj!
Nekünk gondból épül a házunk,
és reménytelenség rá az emelet,
Nappal az éjszakára várunk,
hisz a viktatúrában egyetlen reményünk,
az álom az államban lehet!

Ma van még egy út,
hát ébredjeTEK fel emberek!
Mert a fényt meglátni az alagút végén,
csak tágra nyílt szemmel lehet!
Tudjátok meg, hogy néma szájjal
senki sem mondhat NEM-et!

Gyerünk, … döntsük le a trónokat,
s borítsuk virágba a KERTEKET!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.