Álomszéli kiskertemben ...

Álomszéli kiskertemben
üldögél egy madárka.
Egy tócsából vizet iszik, s ferepülne a fára,
de bizony csak szeretne, …
mert nem engedi a szárnya!

Tegnap óta sírva csirpel odalenn a fûben,
mert egy macska (az ebadta) megkergette,
majd megette, …
míg madárkánk csak ugrált egyszerûen.

Mért is ugrált a madárka?
Mért nem szállt el szépen?!
Mert bizony az õ világa ott van fenn az égen,
hol a felhõk úsznak egyre, napsütötte kéken.

Bizony, hogy e madárkának
a macska szegte szárnyát,
amikor a fûbe szökkent,
s karmaival rácsapta a lábát!

Szárnyaszegett kis madárka könyörögve kérte,
"Igen tisztelt macska uram, hagyjon engem élve!"

De a macska nem értette a madárka nyelvet,
mert csak nyávogni tudott,
míg a madárka csicsergett!

Ám a mese tanulsága csak az lett a végén,
madársereg szállt a kertbe,
visszhangozva, csiripelve, …
S szárnyaszegett kis madárkánk,
elbicegett békén!
. . .

Hááááááááááát, így esett a mesébe'.
Vajon a valóságban mi lehet e történetnek vége?!