Köszönet az Alkotónak!?!

(Gondolatok anyáknapján)

"ALKOTÓ" ... Perspektíva !

Amíg a szobrász, élõ szobrot lát a fába,
Amíg a szenvedõ meggyötört, elfáradt, kába,
Amíg a kõ, a márvány ... örök anyagok,
Én a szavakból örök szobrot faragok!

Amíg a festõnek színtere a vászon,
Amíg a tavasz lombot szór szét a fákon,
Amíg a festék az ecsettel lágyan terül,
Rügytakaró alatt a tél álomba szenderül.

Amíg az ANYA … (bár mindig akad alkotótársa),
Új életet, … igazi ALKOTÁST hoz a világra,
Amíg mindkettõ egyformán megszenvedett,
Mégis az alkotó hoz világra minden gyermeket!

Az ALKOTÓ jutalma, … saját ALKOTÁSA,
A szobor, a festmény, a gyermek, a testet öltött álma.
De, … akárhogy füleltem, ...
meg nem adatott, hogy halljam,
Amint az alkotónak köszönetet mond az alkotása!

 

Utóhang

Május van, ... vasárnap, ... éppen ez az elsõ,
----- Bizony tavasszal minden évben eljõ,
----- hogy virágba borul minden anya,

Aranysárga nárcisz, gyöngyvirág,
--- lila szirmokba öltözött orgona, ...

Miközben gyermeke, pár kedves szót mond oda,
---- Amit emlegethet szegény (anya) egy évig megint.
---- A virágos gazdag lett, ...

Az elkókadt virágra végül (az anya) csak rálegyint,
--- S szívébe rejti a pár szót,
--- mit minden nap (virág helyett) szívesen hallana:
--- Drága Édesanyám! Anyukám! Édes Mama!

május elsõ vasárnapján (T.Dénes T.)