Az EMBER imája

 

Én Istenem, jó Istenem!
Ha embert ismersz,
ne higgy nekem!
Ha ígérek, vagy ha kérek,
arra kérlek, ne adj nekem!

Legyen áldott minden szented!
Ha IGEN azért,
vagy ha NEM szeretted.

Ezért hát,
Éretted szól az énekünk!
Köszönjük néked, hogy (még) élhetünk!
Áldunk azért (is), hogy létet adtál,
Hogy megteremtettél,
és egy kis idõre … élni hagysz tán!

Tudjuk,
jóságod végtelen, szinte határtalan, …
Vigyázz hát mindre, amennyi árva van!
Tõled tanultuk,
hogy mind(ennek) ára van!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?

(T.Dénes T.)


Áldott legyél, mert megengeded,
hogy mind aki gürcöl, … az néha ehet!
És aki áldja szent neved,
egyházat építhet Neked.

Ó, a Te türelmed végtelen!
Hisz az ember ("kit Te teremtettél") védtelen,
s bûne oly nagy, akárcsak vétke, …
Büntesd!
Büntesd Istenem érte!

Hogy a tudás fájának édes gyümölcsét,
szájába vette, s míg lenyelte,
nem gondolt rád,
mint parancsolád néki õsrég:

"Ember te maradj örökre oktalan!
Elég ha annyit tudsz,
hogy mindennek oka van.
Féljél csak Engem,
mert én tökéletes
és mindenható vagyok!
Ne a másikat figyeld,
csak az égre nézz,
hogy megjelennek-é
ott fenn az angyalok!?"

Ó, … én Istenem, jó Istenem!
KÖSZÖNÖM, hogy Te vagy nekem!

Nélküled nem lenne ilyen az életem,
Köszönöm Néked,
hogy soha meg NEM ÉRTHETEM!

És ha próbálnám mégis,
én egyszerû tudásra vágyó EMBER, …
Annyit (meg)tanultam Tõled, …
Hogy bûnös vagyok,
amit soha nem feledsz el!