Az idõre vigyázz!
Vége lesz egyszer!
Véredben lapul, mint lappangó vegyszer,
Bejárja tested minden sejtjét,
s közben a halálig hatol,
Míg verejtékcseppekben szüli meg
igazgyöngyöd valahol.
A másodperc villámló töredéke alatt
hatol beléd a meg nem változtatható akarat:
VÉGE!

Patikamérleg, vagy piaci mázsa
kell, hogy lemérje lelked az elmúlásba?
MÉG NE!

Két apró könnycsepp gördül le arcodon,
mint életed gyönge, áttetszõ gyöngye,
színtelen semmiség,
átláthatatlan vagyon.
FÉL-RE,
Kegyetlen érzés, vágy, lappangó gondolat!
Két könnycseppedért cserébe,
vajon hány igaz könnycsepp marad?
ÉRTSD MEG!

NE csak az idõre vigyázz!
Hisz annak úgyis vége lesz egyszer.
Elmúlik, mint a gyász,
elvegyül, mint vízben a vegyszer.

ÉRTSD MEG!
Ne féljél!
Pár másodperc biztos megmarad,
Két igaz könnycseppnyit éltél,
s mire legördül,
... továbbadhattad magad.

- (T.Dénes T.)