Bûvész

Bûvész lennék, cilinder kezembe,
Az élet cilinderembe' lenne,
Mikor kihúznám lassan fülénél fogva,
Csak rám figyelnének lélegzet visszafojtva,

Elõször még csak fülcimpája látszik,
Mint tavaszi bokor, ha virágzik,
S egy méh türelmetlen ül az ág tövében,
Hátha most pattan a rügy ki éppen.

Lám már mindenki láthatja végre,
Ahogy szeme lehunyva rátalál a fényre,
De vár még a nagy rácsodálkozással,
Mint kandallótûz az izzó parázzsal.

Most a mutatvány megtorpan, megáll,
A nézõ a bûvészre, a bûvész csodára vár,
Száraz csend szorul a hörgõk közé,
Felsír az élet! Pedig, ha sejtené:

Ez az ítélet még csak a kezdet,
A halál elõtt senki sem védekezhet,
Az élet közbe' már a cilinder nem segít,
Ha megszületett,
le kell tölteni az ítélet éveit!

De ha bûvész lennék és varázspálcám volna,
Velem az élet ugyan ki nem tolna,
Cilinderembõl bizony ki se venném,
Így köszönnék neki:
"Ne legyen szerencsém!"
------------------ ------..........................................------------ (T.Dénes T.)