Csütörtökön ...

A Nap lesütve szótlan szemét,
hûvös mosollyal szendereg,
a nyár után kinyújtja kezét,
de õsz ruhája már nemez,
szúrós csalánból szõtt szövet,
mely gyönge húsodba vés,
felszántja sima bõrödet,
mint üres gyomrot az éhezés.

Elillant már a nyár, …
és szörnyû hajnal köszön
arra, ki nyugodt péntekre vár,
e furcsa, … õszi csütörtökön.
------------------ ------..........................................------------ (T.Dénes T.)