Esõcsepp-hadsereg hull az égbõl,
s villámrakéták dörgõ hangja robban.
Dübörögve szálló felhõk alól,
millió vízcsepp lépése koppan,
Süvölt a szél,
lyukas a végtelen ég valahol.

Tetõcserépen menetel az özönvíz sereg,
villámfényrobajjal szól a lég,
A hömpölygõ áradat mind beleremeg,
a meggörnyedt ázott faágnak ennyi elég!

Falevél díszû lombok
szenvedik az égi háború terhét,
ágak reccsennek az esõhadsereg lépte alatt.
Menedéket keresnek
az ázott szárnyú didergõ lepkék,
míg a villámsúlytotta fatörzs ketté hasad.

Már halkul a fel-felcsattanó ágyúszó a tájon,
haloványabbak a villámrakéták fényei, ...
Minden ami él a földbe kapaszkodik,
s az esõcsepp hadsereget
az öreg föld szépen ... lassan elnyeli.

T.Dénes T.