Egymás alkotása!

Ó, … ki hallja meg
egy gondolkodó medve brummogását,
hogy nem Isten küldte le ide földi mását!

És hogy lesznek így mesék?
S majd, … egyszer, …
Vajon mit mesélünk?!
Sok felnõttnek, s gyermeknek,
akik majdan bölcs szavunkra lesnek,
Mert meglátják, megérzik,
a végtelenbe futó idõt,
Mert az életet megértik:
Hogy csak egymásnak szépek
a férfik és a nõk!

Hogy lesz így oly világ,
ahol nem más-világ a cél?
Ahol minden virág
a világi szépségrõl mesél,
S öröm, ha kinyílik
a bimbózó csecsemõ tudat,
Mert nem bûn a lét, …
és nem bûntett, ...
ha a mindenség után kutat!

Hogy lesz itt oly világ,
ahol mindenki szembenéz?
Nem kullog lehajtott fejjel,
lelkén nem feketéllik bûzös létpenész,
S a szemét …
nem csak akkor nyitja tágra,
ha reklám hívja õt új árleszállításra!

Egyszer, … majd …
lehet, hogy nagyon sokára,
Nem az lesz a szép,
ha hasonlítasz másra,
Ha tested divatosra szabja
a plasztikai szabó,
És minden gondolatod média-konfekció,
Ha észre sem veszed,
hogy pont azt csinálod,
Amit a szomszéd, a celeb …
és millióan mások!

Egyszer, … majd …
lehet, hogy nagyon sokára,
Csak EGY-re figyelsz,
ha magadon kívül …
figyelsz majd másra!

Ahogy a szobrász
még érdes szobrát végigsimítja,
És millió sejtjével megérzi minden ujja,
az apró, piciny,
másnak láthatatlan repedéseket, …

Amit csak az érezhet,
kinek ez a másik az egyetlen EGY.
Vigyáz RÁ, nehogy továbbrepedjen,
Egy hajszálrepedés
az úgy vigyázott testben, ...

S ahogy a szobrász szobrát óvja védi,
A szobor-tekintetbõl másik felét nézi,
Érzi, hogy már nem a szobrot látja,
EGY lesz a két fél, …
EGYMÁS alkotása!

(T.D.T.)