|
Éjjeli
esõcsepp koppan az ablakomon.
Mintha csak kérdezné: "Vártál már?"
- Hááááát, nem nagyon. - válaszolom,
és közben nézek ki a függönyön át,
az ablak sötét homályát lesve,
S, huncut mosollyal a szám szegletén,
Hiszen tudom, hogy engem
egyetlen esõcsepp se keresne!
Mégis,
elgondolkodok a válaszomon.
Az esõcsepp helyében, vajon
tetszene-e nékem e válasz?
- Hááááát, nem nagyon.
|
.
És ahogy az esõcsepp a felhõkbõl
ejtõernyõ nélkül zuhan alá,
Vajon, ha párkányomat elérve,
ezt mondaná:
"Szép fogadtatás mondhatom!"
Az udvarias kopogtatásra,
komor felhõként száll el,
minden gondolatom.
(T.Dénes
T.)

|