Elfogy az este ...

Azt veszem észre, hogy elfogy az este,
Keresem a reggelt kétségbe esve,
De amíg kutatok egy új nappal után,
Eltûnik minden ami szép volt netán.

Emlékfiókom legmélyebb zugán,
Eltévedt szú mereng,
már a rég kiszáradt fát se érti tán?

És percegve múlnak a percek,
A csendes órák évekké lettek,
Már nem figyel rám senki, …
Unottan lakja be öreg fiókom a szú.
Néha kérdezgetem, …
De ma már csak néhány percegés jön válaszú.
ûs harmatcsepp csillan az ezernyi zöld színen,
s mire felkel a Nap, eltûnik lassan a semmiben.---------------------------------- (T.Dénes T.)