Erre vigyázz jól!

Hát persze, hogy nyugodt az éjszakám,
-..- Ha hûs hajnal dereng, …
és halkszavú,
--- hamvas illatú reggelre ébredek talán!

S míg a friss napocska kibúvik éji rejtekébõl,
--- szellemem ábrándoz messzi távoli reményrõl,
--- fel-felkavar mélyen fekvõ múltat,
--- amibõl az ember oly sokat tanulhat,
--- de nem teszi, ... csak rohan e világba,
--- azzal sem törõdik, hogy ennek mi az ára!

Mert nyugodt az éjszakád, mégis fáradt a lelked,
----. mert kitárt szíveddel a világot átölelted,
----. mert azt hiszed, hogy adtál,
----. s rájössz, hogy mindened oda,
----. mert e nagy családban nem vagy,
... csak megtûrt mostoha.

Szoríts magadhoz EMBER!
----- Míg szívverésünk összeolvad vadul.
----- Kiálts ha fáj! ... Ordíts!
----- Csak ne ereszd el kezem szótlanul!

Azt se bánom, hogyha lágyan érint szeretõ kezed,
---- hisz sok ezer éves a válasz,
... így hát meg sem kérdezheted:
Hogy mitõl tüzel zölden a nyár, s rozsdáll az õszi rét?
Hogy fehérre fagyva mért húnyja be a tél megfáradt szemét?
Hogy mért fojt a füst, ... s mért nem pusztul el a gyáva?
--- Az aranynak hazudott ezüst holnap .... mért épül a mára?
Szeretnél tudni mindent-mindent e füstös,
fuldokló, rút világról,
mely mégis az egyetlen amiben élni tudsz,
Erre az egyre kérlek hát vigyázz jól!

U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- (T.Dénes T.)