.... felsír a csend

Szorongva, ... szépen szunnyad el a csend,
Piciny, sötét szobába álmodni végtelent.

Felsír az élet, a holt csak rálegyint,
Fáradt cseléd a holnap már megint,
... míg ...
Alvatlan pillednek a színek, az árnyak,
Illata sincs már a bénult virágnak,
Nem zümmög a méh sem bibére szállva,
Csak teszi a dolgát és minden hiába.

Csüggedt porzóról száll meddõ bibére,
A végtelen világnak tán itt a vége ?
S míg pár sejtnyi agyában kutat a rend,
Szorongva, szépen, félve, szerényen
... felsír a csend.
------------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.