Még meg sem született a reggel,
csak vajúdik a gondterhes éj,
A sötétség fájdalmát cipelve,
lassan világra jön a gyenge fény.

És elhalkul a cirpelõ tücsökzene,
tiszta szellõ leng a hajnalon,
A csillagok fénye homályba vész,
langy meleg árad az ablakon.

Harmatcsepp könnyel a hajnal
kimossa fátyolos, derengõ szemét,
S a nyári reggel madárzenekarral,
a forró nappal fényeit szórja szét!