Kicsiny léket kapott hajón utazunk.
Csendben fogad be a tenger,
még fulladozunk, …
még kiáltás helyett csak tátogunk.

Amott, kétségbeesetten
megszólal egy ember:
"A lékeken tör be a tenger!
EMBEREK!
Ezen a hajón elpusztulunk!"

Ám, nincs visszhang semmi, …
A kicsiny léket kapott hajón …
utazunk tovább,
Mint akik ezt mondják:
"Ennek így kell lenni."

 

Már félig a víz alól hallik
néhányunk éneke:
"GONDOLD MEG EMBER!
Még nem késõ úszni!
Hát megfulladni …
tán nem féltek-e?!"

Az újszülött is ordítva felsír,
mikor elhagyja a magzatvizet.
Mert így kap levegõt, …
hisz másképp nem bír
lélegezni, … s tovább élni az életet!

Hagyjuk hát el a süllyedõ hajót!
És foglaljuk el, …
a kevesektõl megszállt szigetet!

Kiáltsuk EGYÜTT a SZÓT:
"Minket nem a gyûlölet köt össze,
hanem a GONDOLAT és a SZERETET!"

(T.Dénes T.)