Ha csapatban száll a varjú,
ricsajként szól a károgása.
Fénylik a kéményen a fagy,
feketéllik a füst, …
fázó sötétség a város álmodása.

Kopasz fák ágain ezernyi varjú a levél,
Fekete lett a táj,
hosszú fázó sötétség lett a fény.

De lesz megint világos reggel,
nem ásít fáradtan az ember,
és gyönyörködhet majd újra a fákban,
a tavaszi ezernyi zöldben,
aztán a napsárgán virító nyárban!

T.Dénes T.