Ha hajnali álmomból ébredek én

Ha hajnali álmomból ébredek én,
eszembe jut Micimackó és Róbert Gida (két legény),
meg persze Mackó barátja Malacka néven,
és Bagoly háza egy nagy fában, ami ében.
.
Aztán hosszasan elgondolkodok azon,
milyen barátságos hely a Százholdas Pagony.
Mennyivel kedvesebb ott, mint a város,
hát még, ha Füles nem lenne magányos.
.
És közben Medve fejjel azt veszem észre,
hogy nem gondolok másra, csak egy csupor mézre.
Aztán magamat azon kapom,
hogy Nyuszi barátomat meglátogatom.
.
És miközben megyek az erdei uton,
vidám kis dalomat dudolgatom:
"Micimackó vagyok, egy egyszerû medve,
akinek néha-néha egész jó a kedve,
és ezért, meg persze evégett,
trallllallla, tralllallla, … szeretem a mézet."
.
Addig-addig daloltam önfeledten,
míg egyszercsak Nyuszi házánál lettem.
Beszóltam hát, hogy van-e bent valaki?
De csak egy kurta válasz jött ki: "Nincs",
amit valaki … mégis válaszolt,
így hát bementem, talán Nyuszi van bent ott.
.
Barátságosan fogadott, mint régi vendéget,
az volt csak bökkenõ, hogy nem tálalt fel mézet.
Viszont, adott málnát és dinnyét egy felet,
és mindenféle más étkeket.
.
Aztán megkérdezte, hogy éhes vagyok-e még?
Amire válaszolni illik (ez afféle medveség):
Így hát kérdeztem halkan: "Mért, … van még valami?
"Nincs, mert mindent felzabáltál." -felelte Nyuszi.
.
Ám ekkor, hajnali álmomból felébredtem én,
és tudtam, hogy nem vagyok Micimackó,
csupán egy öreg medveszerû lény.

(T.Dénes T.)