Hajdan ...

Kétségtelen, … tényszerûen létezem.
Nehéz nekem kimondani,
de, … én már ezt nem élvezem!

Higgyétek el,
hogy az élet önmagában nem érték!
Pedig tudom,
sokaknak jó, ha így vélik,
mert amíg élnek remélnék, …

Hogy majd jobb lesz, …
Eljön egyszer, …
s amíg élsz majd itt marad!

Kimondani mégse mered,
hogy másod nincs,
mint az a néhány GONDOLAT, …

Amit továbbadhatsz végül,
Mire emlékeznek majdan,
Mikor az ember megvénül,
Mirõl így szólnak majd:
"Hajdan …"