Homályos csillagot bámul a NÉP (fele),
sötét a hajnal, … ködös a nappal,
keserv az emberek élete!
Pedig hízik a vezír-csillag bele!
.
Odafönn Vidáman úsznak a felhõk,
Még Pára sincs a lepel-homályban!
A vezír-csillagot legyezik lágyan a szellõk,
míg odalenn a pusztán temérdek gyász van!
.
Mégis a homályos csillagot bámulja a NÉP (fele)!
Könnyben úszik ezernyi gyermek kidörzsölt szeme!
Ocsmány Világot takarnak a vezír-fellegek,
Mocsár a Puszta, … kopárak a hegyek!

.

. . .