ÍGY múlik el ...
(... tán épp az én hazám!)

 

Nem az élet visel meg engem,
Csak fekélyes már az a tudat,
hogy nem tudok rendet vágni e renden,
Elindul belõlem, …
de sosem ér talajt a gondolat.

Már csak a rettegés szemébe nézek,
S õ visszanéz rám kérdõn naponta,
Még nem rohadok, nem vérzek,
Csak készülök a legszebb halálomra.

Mint íróasztalom üvegén a por,
Úgy gyûlik össze ezernyi fölös gondolat,
Leírva búvik hófehér papíron a sor,
Visszaolvasva mind-mind rajtam mulat.

Mégis itt ülök, …
gondolatporral szennyezett papírok felett,
íróasztalomra szédülök,
s nem teszek mást, …
csak gyarapítom a gondolatfelesleget.

 

 

 

 

 

Nincs válasz, csak kérdés.
A szerelem … szótlan féltés,
Mélyedbõl jövõ felszisszenés,
A végtelennek tûnõ csend is kevés,
Míg hallgatag lelkedben kín kavarog,
Tejszerû ködbe kábít a drog,
Vagy könnyû, kéjes kacagás a lét, …
Vajon elengedhetnéd az élet fagyos kezét?

Érzem, hogy ordítanom kéne reggel, este,
Talán e világból valaki akkor megkeresne,
Meg nem szólalna, de kérdõn nézne rám, …
Lehetne ez a valaki tán épp az én hazám!

Rózsa Sándor vágtató lovának pora,
Iluska könnyein füstölgõ gonosz mostoha,
Tavaszi kertekben illatvirágú orgona,
Pesti házakon pislogó ablakok sora,

S mind, …
ami vigyázott rám, és amire én vigyáztam, …
nekem Magyarország nem a kempingsátram,
amit ott állítok fel, ahol éppen ér a reggel,
s a távolból gondolok rá nagy-nagy szeretettel!

Már nem kérdezek, … s válaszra sem várok.
Hangtalan nézek, … nem kiabálok,
Futnak a percek, és én lassan számolom, …
Így múlik el sorba' minden-minden napom.

U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?
----------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.