Poros keservbõl kínlódott elõ az élet.
Isten!
Hogy lehetett ekkora tévedésed ?!

Vagy bosszút akartál állni az EMBERÉRT,
mert megijedtél, hogy egyszer mindent megért?
Hogy világot teremthet a semmibõl nyomban,
hogy értelmet nyer az együgyû paradicsomban ?

Tiltott gyümölcs.
Ördögi ötleted támadt, ...
kacagva hunytad be szemét a világnak.

És mit vétett neked a nõ meg a férfi?
Emberfelettiségedet harmóniájuk sérti?
Bosszant, hogy a Napot a felhõ eltakarja?
Hogy az árnyék a fénynek lényege, nem rabja!
Gyûlöletet hintesz, a bosszú virágporát,
kéjesen préseled a szerelmi ponton át.

S mirõl szól a nagy mû?
A jó Isten mit ajánl?
Élõnek születünk ... és az élet célja a halál?!

Mi az, hogy pokol?
Mi az, hogy menny??
Mi az, hogy élet???

Ne szólj egy szót se!
Már elmondtad véleményed,
Elûzted örökre saját alkotásod.
Lásd be már végre:
Te vagy az övé, ... s nem Õ a te másod !

U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?
-------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.