Szeptember, a tanév kezdete.
Barnuló avar apró zöreje,
Néha esõbe koppanó, szélfútta zene.

Eltelt az év háromnegyede,
Tõkérõl gyûlik a szõlõ,
hordókba csordul a leve, …

A fák lombja sárgul,
S, fonnyadtan leszédül, …
már nem zöldel tovább a levele.

Még napsütés fénylik
a harmatos õszi avaron,
Már kicsit gondolunk a télre,
félve elmélázunk a fagyon.

Muszmogva túrja be magát sün koma,
aludni tér, …
hisz az avar alatt lesz téli otthona.

Búcsút int az õsz a nyárnak,
Termõre fordul sok-sok virágzat,

Vidám a vidék, …
mert megérdemelt termést arat!

Vajon, ha a telet átalussza,
tavasszal feléled-é a NÉP?
Lesz-é vajon KÖZÖS AKARAT?!

(T.Dénes T.)