Ha belegondolok,
(nem)éppen vidám a kedvem,
minden napon, de legfõképpen kedden.

Ó, hogy mért mondom ezt éppen szombaton?
Mert az életben a kedvenc napom,
minden nap ... a HOLNAP (várom nagyon!).

Lám, a szívem már régen díszbe' áll,
mint városi lakásban ... kutya az ajtónál,
ha érzi a gazdin, hogy a séta közel,
s a parkban a végtelen szabadság jön el.

Nos, így számolok ma már minden napot,
amíg a tegnap halovány mosollyal integet,
de még üdvözölhetem a várva-várt holnapot,
s elõtte egyre hûlõ gondolatparázzsal hajtok fejet!

Azért hát dúdolok magamban egy csacska dalt,
valahogy így szól:

"Például, ha ma lenne tegnap, az sem okoz zavart,
de ha eljönne a holnap ma délután,
akkor csak nézek (kissé bután).
Tán meglepõdök, ... ez hogy lehet?
Hisz erre az életem ... csak rámehet!"

De azért dúdolom magamban e csacska dalt,
míg dúdolni tudom, ... ez nem okoz zavart,
Hisz nem múlik semmi e mondaton,
dúdolhatom kedden, vagy akár szombaton.
-------------------------------------------------------------------------------- (T.Dénes T.)