Kérek még egy kis türelmet!

Csikarva marja szét a szám'
minden szó kimondatlanul.
Nem hallgat meg Hazám,
pedig tudatom ... érte lüktet vadul.
Az élet bajba keverhet.
Kérek még egy kis türelmet!

Átpréselek minden vérrögöt,
át a nyirkos, meggyötört
ereim alagútrendszerén,
pedig lehet, hogy már az se az enyém?
Az idõ, … mint sírásó ássa a vermet.
Kérek még egy kis türelmet!

Szorít a kín, a kényszer,
már csak a változás az ékszer.
Deresre húzott a kor szelleme,
a régi új, a szabadság örökét keverte le.
Hallgasd az újra írt történelmet!
Kérek még egy kis türelmet!

Oly mindegy, hogy meddig élek,
elszálltak vágyak, régi remények.
Új uralkodó került a trónra,
büszke rá kétes megalkotója.
A pénz ellen, ...
csak még több pénz nyerhet.
Kérek még egy kis türelmet!

Nem vagyok ártatlan, nem vagyok vétlen.
M'ért nem ordítottam életre ítélten?
Állj! Ember!
HALLGASS MEG engem!
Egy percig CSEND legyen benned,
hogy BÉKE lehessen az életedben!
Az ítélet várhat még egy percet.
Kérek még egy kis türelmet!

Most a legfelsõbb bíróságra nézek.
M'ért ítéli el az embert, ... a népet?

Mert maga mögött hagyva minden állatot,
gondolkodással emberré válhatott?
Mert évezredek büszke eredményeképpen
emberi kultúrát hagyott itt letétben?
Mert a végtelent képzelete bejárta,
Mert a gondolat erejét vigyázta?
Vágyta a szépet, a jót, a szebbet,
Mert a világban kereste a rendet?
Bocsánat!
Kérek még egy kis türelmet!

És most tisztelt bíróság,
most mind ... ennek vége.
A pénz uralma vár az emberi létre.
Reklám, fogyasztás, csodás globalizáció,
Álvilág tortáján álhabos vízió.

Bocsánat!
Bocsánat. Moraj tölti be a termet.
Bocsánatot … kérek ... még egy kis türelmet!

Odakünn fagyba retten a táj.
Csend takarja be ami fáj,
Zúzmara festi hófehérre a képet,
Nyugtalan álomba dermed a természet.
Pszit!
Ember ne zavard a csendet!
Bocsánatot kérek ... még egy kis türelmet!
----------------------------------------------------------------------- (T.Dénes T.)