Lenéz a felhõkbõl az ég!

Ocsmány Vezír
úr Odafönn a Várban,
GYÛLÖLET méreg gyûl
a MéregPohárban!
.
Zord paraván mögé búvik
az Ordas Vezér,
a magát Megváltó Prédikál, …
hogy õ aranyat ér!

. . .

.
Nem virágzik a mezõ,
a földje hatalmas puszta GAZ!
A NERdõben mérges GOMBA nõ,
amit hallasz, semmi sem iGAZ!
.
Úsznak a felhõk az égen tova,
mint a költözõ madarak!
Odalent a Világ oly MOSTOHA,
Minden ház Putri, romos BARAK!
,

Lenéz a felhõkbõl az ég,
nem örül annak amit lát.
A NÉP nem fogja egymás kezét,
GYÛLÖLET van, nincsen barát!
.
Szerte-szét Ocsmány Világ,
odalent Minden Pucér!
A kertekben nem teremnek a fák,
amerre nézel, csak báNAT ér!
.

.
De meglásd, elúsznak mind a felhõk,
az égbolt átereszti újra a fényeket!
Dolgos Kezet nyújt minden FELNÕTT!
Dalolva játszik majd minden GYEREK!
A hosszú éj után, …
ilyen lesz a Derûs Kikelet!

(T.Dénes T.)

. . .

"A GONDOLAT, akárcsak a SZERETET, korlátlanul (meg)osztható ... és mindig van maradéka!"
"THOUGHT, ... like LOVE, ... is infinitely divisible ... and they are always residual!"
(TDT)