Magányos levél …

Téli furcsa didergõ hangulat,
ahogy a kopasz fák ágain,
egy-egy magányos levél megmaradt.

És megrezzennek néha, a hûvös sóhajú lenge szélre,
mint aki tudja, hogy a tél ellen már nincs esélye,
Mégis levélnyelét úgy tapasztja a rideg tar faágra,
ahogy csak csend tapad a téli didergõ magányra.

Lám, egy reggel aztán furcsa neszre ébred,
engedni kell a fagyba öltözött zúgó téli szélnek,
és jégcsókkal búcsúzva elszáll a kis levél tova,
magányosan, didergõn árván,
... mint aki ott sem volt soha.

T.Dénes T.