Mit ordít itt …?

Sétálok a kertben, szertelenül,
gondolataimban ûrtelen ûr.
De megállni azért mégsem fogok,
talán kijönnek még oly medve gondolatok?
Gondolom én, mint együgyû medve,
aki csak dúdol, ha jó a kedve,
meg persze apró, csekélyke rímeket farag,
s szívében sosem rejtezik, semmi piciny harag.
Talán-talán majd egyszer ordít õ
(szavamra mondom, nem lenne meglepõ),
és rácsodálkozhatna mind a nép,
de nem lepõdne meg tán semmiképp.
S ha mégis megállnának ...
tátott szájjal meglepetve,
Ennyit szólnának csupán:
"Mit ordít itt e barna medve?"

(T.Dénes T.)