Gondolkozz ... Ó, EMBER !


Otromba gomba módjára
robbant fel az atombomba.
Elnézem, az egész egen
áradó gombafelhõ fehérje míly égtelen.

Motyogva mondom magamba' gyanakodva,
mint vágyára feltekeredett anakonda,
Szorul torkomon a szó,
megfulladok ha átölel a véres való.

Óriás koporsót vájt a korhadt földbe,
Az élõket akkor csúnyán meggyötörte,
Miközben elhintett milliónyi kórt:
A rákot, a sugárzó mérget,
és a "félelem civilizációt".

Kórismeként lázlapra iratott a néma jel,
Megfertõz mindenkit, aki nem figyel, ...
A pénz, a hatalom, az álvilág, a gyanú,
Hogy sosem ér véget e gennyes háború!

A gomba oly távoli, ... már nem látszik,
de mérge lelkünkbe' mar kegyetlen,
amerre az élõ virág még virágzik.
Gondolkozz el rajta,
gondolkozz el ... Ó, EMBER !

--------------------------------------------------------------------------------------- T.DénesT.