Õszi GONDOLAT …

Most beszélni kéne, de te csak nézel.
Tekinteted a messzeségbe vész el!
Mint sûrû erdõ mélyén …
a fákról lehullott sárguló levél,
Mit lassú, fáradt lebbenéssel
hordoz a nedves õszi szél, …

S, te csak hallgatod
a bús szürke csendet,
Tudod, hogy beszélni kéne, …
tudod, hogy a GONDOLAT
most nem pihenhet, ...

De mégse szólsz!
Tétován próbálod õrizni a rendet,
Azt a kevéske jót,
amitõl az EMBER majd egyszer …
BÉKÉBEN pihenhet.

T.Dénes T.