Õszi avar ...
Az öreg fákon fázón leng ezernyi levél,
--- míg csiklándozva zúg köztük a bús õszi szél.
Szomorún koccannak össze a büszke ágak,
zöldelõ ruhájuk fonnyad, sárgásbarnára sápad.

Vágyón kapaszkodna még minden levél az ágba,
---- Mint anyjához a gyermek,
… hisz ott jött világra.
De lassan enged a szár a féltõ szorításból,
Magányosan,
… mégse félve válik el a levél az ágtól.

Aztán szépen lehull a földre,
--- s mindent lágy takaróként betakar.
Ráfekszik, vigyáz a fûre,
--- a sok-sok megfáradt zöldre,
Betakarja még a sündisznót is,
a fákról leszédült,
barnára fonnyadt õszi avar.

--------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.