Kipp-kopp, kipp-kopp,
Hallgatom a csendet,
Amint a sûrû sötét esõcseppek
a párkányomra esnek,
Ahogy minden második elõtt …
koppannak az eggyek.

Egyetlen falevél se fél,
Forró nyárutó után,
Rideg az õsz, fagyos a tél, …
Még kapaszkodik az erõs faágba
az erejét vesztett levél,
Az elmúlásra gondol talán,
hogy van-e az életnek értelme egyáltalán?

Kipp-kopp, csepp-csepppp,
Így menetelnek az õszi esõcseppek,
Odafentrõl, …
a békébõl, a csendbõl,
hullanak egyre alább,
Nem szólnak már az egyrõl,
s ha beszélni tudnának,
csak ezt mondanák:

Idelenn mindenki azt várja,
hogy felszáll majd egyszer, …
Pedig, nézd csak a bölcsen megvénült fát,
Aki minden gyenge levélkezet úgy ereszt el,
hogy kapaszkodik a föld alatti gyökérkoronába,
Így gondol az eljövendõ nyárra,
mikor újra zöld lesz majd a lombkoronája.
---------------------------------------------------------------------------------(T.Dénes T.)