S íme, ... itt az õszi hajnal

Hajnal háromkor még önfeledten,
alszik minden bokor odakünn a kertben.
Csak egy tüskegombóc sün matat
a rég lehullott almán,
s közben már a téli avarkuckón agyal tán?

Harmatcsepp könnyekkel sír a sok-sok fûszál,
lassan a fákhoz a levél se hû már,
ezernyi sárgán válik el az ágtól,
õszi avar lesz a zöldes, puha nyárból.

Homályos csend ül a kertre, a tücsök is hallgat,
mind a szorgos hangya most nyugodtan alhat,
messzire költözött a madárzenekar,
tudták, hogy az õsz már jönni akar.

Hát íme, ... itt az õszi hajnal,
és mindjárt álmosan ébred a reggel,
csíp a levegõ, szinte mardal,
míg a vén napsugár egyszer újra felkel.

--------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.