Szellõ
...
Semmi
szárnyán száll a szellõ,
Ó,
a huncut kis tekergõ!
Elkóborol
erre-arra,
pördül-fordul
füle, farka,
fák
között dalolva zúg,
virágszirmon
majd' berúg.
Nem
tanult õ mendegélni,
toporogni,
sem beszélni,
csak
leng a lélek tengeren,
vissza
sem néz, ... szertelen!
De,
... most már mintha eltünõdne,
semmi
szárnya lassan nõne,
és
a virgonc, szálló szellõ,
egyre
fúj csak, egyre felnõ,
magasan
jár, dobban lépte,
s
eltûnik a messzeségbe'!
T.Dénes T.