Bóklászni kezd a képzelet,
szóerdõ tisztásin megint,
Szembe jön velem a SZERET,
s a BOLDOGSÁG huncutul kacsint!

Messzirõl fénylik a SZÉP,
s színes pitypang a CSODA,
harmatcseppes fûszálon az ÉG,
azt súgja, hogy nincsen SOHA!

Látod, … átsüt a Nap a fákon,
az ébenfák sötétje között,
s millió ÖRÖMlevél az ágon,
kacagva neked ÖRÖMÖZÖTT!

Szóerdõben soha sincsen máglya,
s KÖNYVet sem égetnek emberek, ...
A legszebb SZÓ süt le
minden védtelen SZÓVIRÁGra,
nincs hazugság, … nincsenek fegyverek!

És ím, ha szóerdõ mélyén néha eltévedek,
hisz nincs mohás fa (és mégis van árnyék),
Itt örökre GYERMEK marad a GYEREK,
s játéknak a SZÓ a legszebb AJÁNDÉK!

(T.Dénes T.)