TAVASZ a természet színpadán

 

Égbolt háttérre festett falombok,
--- Meleg tavaszi madárcsicser,
Ma elillan minden, ami gond volt,
Most összeér valami a bohókás semmivel.


Lám, míly vidáman kószál a lenge szellõ,
--- ezernyi ágon csak kezdemény minden levél,
Míg újra ránézel, … meglátod megnõ,
s illatos, színes, szerelmes életre kél.

Téli fagy után,
--- lám, eljött a tavasz, …
s amott készülõdik már a nyár,
szivárvány ruhában szorongva,
a természet tágas színpadán.

Elpirul a sápadt gond megin',
--- mert a gyöngyvirág megértõ mosolyra bírja,
A megújulás futó percein,
nevet a nárcisz furcsa sárga szirma,


Már zsong az élet minden orgonavirágon,
--- kacag a fehéren, a kéken, a lilán,
Zümmög a csend is, gúnyolódik a magányon,
minden oly tiszta, ... semmi sem silány.


És a hajnali harmat csepp prizma, lencse,
--- szivárványszínû nagyító szerkezet,
Szerényen szórja a fényt életedre,
s összegyûjti a boldog perceket.

(T.Dénes T.)

Vissza a bloGondolatok oldalra!
Vissza a "Versek" oldalra!