Tavasz
…
Mint
borbély, ki hosszú szíjon fente kését,
s bádogtálba' kavarta a hosszú tél sötétjét,
Fehér, puha habot hámoz le a tájról,
ahogy pihe
hópehely olvad a télikabátról.
Mint
testét szemérmesen elfedõ szende lány,
kacéran leplezõ függöny lóg szobám ablakán,
S ahogy finom, áttetszõ, lenge hálóingen át
rajzolja ki a fény teste sejtelmes vonalát,
Óvatosan, szendén, szagosan, sárgán, kissé szorongva,
mint mikor a dongó vágyott virága szirmát beporozza,
Langyosan, lágyan integet a fény, a fiatal napsugár,
csábít, világít a remény: talán a tavasz ma rám talál !?
kacéran leplezõ függöny lóg szobám ablakán,
S ahogy finom, áttetszõ, lenge hálóingen át
rajzolja ki a fény teste sejtelmes vonalát,
Óvatosan, szendén, szagosan, sárgán, kissé szorongva,
mint mikor a dongó vágyott virága szirmát beporozza,
Langyosan, lágyan integet a fény, a fiatal napsugár,
csábít, világít a remény: talán a tavasz ma rám talál !?
Utóhang:
Cinkos
vigyorral elvakít,
melengetve bontja vágyait a huncut tavasz,
Úgy látod minden a régi,
de érzed, hogy most már semmi sem ugyanaz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ T.Dénes T.
melengetve bontja vágyait a huncut tavasz,
Úgy látod minden a régi,
de érzed, hogy most már semmi sem ugyanaz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ T.Dénes T.