Üzenet
1 ...
Tudjátok
meg, hogy a világ tökéletes egész! Egyetlen atomjában
sincs megírva a szenvedés! Tudjátok meg, hogy az emberi
lét értelme a GONDOLAT, mert RÉSZEKBÕL összerakni
az EGÉSZET, MINDIG ÉRTÉK MARAD! A
rácsodálkozás öröme, a féltve õrzött
TITOK, amit (mert másom úgysincs), féltõn RÁTOK
BÍZOK. Ím átadom a fény
ezernyi színbe öltözött világát, a tengermélyi
tükröt, a valóság furcsa mását, a parányit,
a végtelent, a MEGISMERÉS örök álmát, az
ÉRZELMEK mozaik-rendszerét, amire pénz még nem
tehette rá kezét! Ím átadom
az õs óceánt, az élet kezdetét, a köveket,
mint évmilliós levélen a pecsét, a törékeny
ÉLETET, a gének ördögi spirálrendszerét, az
örök IDÕT, a változás végtelenbe szálló
neszét! Ím átadom a világba
vésett RENDET. Látjátok? Márványtömbje
betölti a termet, mely öröktõl van, mégis az EMBER
teremtett! S míg gondolatvésõje faragja a végtelen
szobrot, nyakába vette a pénzt, e kegyetlen koloncot. Ím
átadom a csendbe zárt hangokat: a ZENÉT. Halljátok? A
SZABAD GONDOLAT mesterhangszerét, melynek mindig, mindenütt hallani
alig hallható halk neszét! És íme átadnám,
mit évezredek óta minden újszülött atomokra szedne
szét, végtelen világunk még meg nem ismert, de
biztosan létezõ RENDSZERÉT. Átadnám
a szót, hogy FÁJ, hogy SZÉP, hogy BARÁT, hogy
SZERETLEK , a mondatot, hogy A NEM GONDOLKODÓKTÓL ÓVD
MEG EMBER AZ EMBERT! Gyermekeim! Mint megérzõ
Papa NEKTEK üzenem: Soha ne higgyetek hitetlenül nekem! Tudjátok
meg! Az a hit fontos, amibõl kinõ a gondolkodás! Tudjátok
meg! A vak hitbõl soha nem lesz valódi alkotás!
Tudjátok
meg, hogy az emberi lét értelme A GONDOLAT, mert SZERETNI, ÉREZNI,
ÉLNI AZ EGÉSZET, MINDIG ÉRTÉK MARAD! "A
gondolat és a szeretet, korlátlanul osztható, és
mindig van maradéka."
Üzenet
2 ... Üzenek,
mert üzenni vagyok kénytelen. Ahogy az árny üzen
a fénynek, mert közéjük állt a félelem, Ahogy
szertefoszlanak régi remények, Ahogy színes szirmok körül
donganak a méhek, Ahogy üzen a sûrû lomb minden falevélnek. Üzenek,
 hátha
hangom így jobban hallható. Ahogy az idõ végtelenjébõl
üzen a való', Hogy én vagyok az egész, a részekbõl
összerakható, a kevés, a több, a rossz és a
jó, a kimondhatatlan, a mégis kimondható. Üzenem,
hogy amíg élek, többet én nem kaphatok, mint
minden tegnap után a mát, s a mélabús ma után,
a vidámabb holnapot, ahogy a hajnal felköszönti az éjszakát, s
harmatcseppel mos le minden csillagot. Üzenem, hogy
a mindenség rendszere a szépség, ahogy az élet
anyaga a szeretet, ahogy a gondolat forrása a kétség, s
élni csak szenvedélyesen lehet! Üzenem, hogy
majd ha egyszer ... "onnan" kinyújtom kezem, talán
ujjunk akkor majd összeér, s ha energiából lesz csak
a testem, átsugározhatom belétek könnyedén.
Tudjátok
meg, hogy az emberi lét értelme A GONDOLAT, mert SZERETNI, ÉREZNI,
ÉLNI AZ EGÉSZET, MINDIG ÉRTÉK MARAD!
|