Ugye nem feledsz el?!

Lélegzet visszafojtva várlak.
Vánszorog az idõ, … mit csináljak?
Szûkölök, mint … minden vadonélõ állat,
ha magányra ítéltetik.
Aki már-már eljut a vérengzõ emberig,
és mégis visszafordul, …
Leszegett fejjel fájó foga megcsikordul,
erõtlen lábával lassan a föld felé kapar,
vajon lenyúl a "megváltó" égi kar?

Vagy ma … mindent elsöprõ, … gyáva,
sûrû sötét ül a fuldokló magányra?!

Lélegzet visszafojtva élek.
Próbálok gyûjteni, … fonnyadt segédigéket,
Ordítás helyett … halkan zengeni,
Hogy szörnyû sikoly a muszáj,
de az ami fáj, … egészen emberi!
Hogy nem a "van" hiányzik …
hanem az egyszerû mondat alanya,
ahogy a gyermeknek sem elég
egyetlen szoptató anya!

Hogy a vágyó tekintet olyan tükör,
melyben a gyenge fény is szikrázva tündököl!

A magány … olyan érzés, …
amelynek párja nincsen.
Magába' lóg …
egy elgörbült kilincsen,
S arra vár, hogy valaki benyit majd egyszer,
Biccent csupán, …s ennyit mond:
"Ugye nem feledsz el?!"

--------------------------- (T.Dénes T.)