Út
a kánikulába!
Hazafelé
keskeny úton bandukoltam.
Köröttem csend honolt,
s fehér fellegek úsztak el a magosban.
Perzselt a lég,
az útmenti bokrok csak esõre vágytak,
minden hajszálgyökér
vízcseppeket gyûjtött a fáknak.
.
Amott apró gyík futott fel a forró falon,
a szikrázó napsütésben
izzadságcsepp volt minden fájdalom.
.
DE, …
ha puha kezeddel letörlöd megfáradt homlokom,
minden pillantásod hûsítõ harmat vagyon!
(T.Dénes
T.)